Heti Kommentárunk 55 / Oroszország líbiai politikája

Líbia Észak-Afrika, a Kelet-Földközi-tenger és Dél-Európa szempontjából geopolitikailag fontos ország, ugyanakkor energiahordozókban is nagyon gazdag. Ezért akarják a térségi és globális erők is, hogy az országbon folyó hatalmi küzdelemben és Líbia jövőjének alakításában szavuk legyen. Ezen országok közül Oroszország jár az élen.

Annak ellenére, hogy Líbia 2011-ben Kadhafi megdöntése előtt szocialista ország volt, Moszkvától független utat követett. Ennek ellenére Líbia és Oroszország között nagyon mély katonai és gazdasági együttműködés állt fenn. Azonban a Szovjetunió felbomlásával, Moszkva Líbia ellen alkalmazott nemzetközi megszorításainak politikai támogatásával ez az együttműködés véget ért. De a Putyinnal erősödni kezdő Oroszország a világpolitikába visszatérve újjáépítette líbiai kapcsolatait. Egészen az Arab Tavasz hatására az országban kitört forradalomig és a külső beavatkozásig. A NATO vezette beavatkozással megdöntötték Kadhafi hatalmát, és Oroszország játékon kívül került Líbiában.

Oroszország sokáig csak szemlélte a Líbiában folyó belső harcokat, de az országban kialakult hatalmi hiátust kihasználva 2017-ben ismét aktivizálta magát. A lázadó Haftar tábornokhoz közeledve a Wagner zsoldosaihoz hasonló fizetett katonákat Líbiába küldve különösen délen nyert teret, és az Egyesült Arab Emirátusokhoz hasonló országokkal kötött szövetséget.

Ma Oroszország líbiai politikájának célja hivatalosan a Nemzeti Egységkormány (UMH) és a Líbiai Nemzeti Sereg (LNA) tárgyalóasztalhoz ültetése. A „pártatlan bíró” szerepét betölteni próbáló Moszkva saját magát a politikai megoldás védelmezőjeként állítja be. De a fronthelyzet az ellenkezőjét tükrözi. Moszkva nemcsak politikailag, de katonailag is támogatja Haftar seregét. Az orosz fegyvereket gyakran látják az LNA katonáinál, és zsoldosok is jelen vannak a harci övezetben. Azonban a Kreml tagadja a zsoldosok jelenlétét és a fegyvereladásokat is.

Az utóbbi években Moszkva politikáját a zsoldosok és a Tárgyalócsoporthoz hasonló „nem hagyományos módszerek” jellemezték. Ebben a tekintetben Oroszország líbiai külpolitikájának alakulását az Oroszország közel-keleti közvetítőjének szerepét felvállaló csecsen köztársasági elnök, Ramazan Kadirov nagy mértékben befolyásolta. Emellett Ramazan Kadirov és tanácsadói, Adam Delimkhanov és Lev Dengov a 2015-ben alapított Líbia Oroszország Tárgyalócsoport tagjai.

Ennek következtében Oroszország kihasználva a líbiai hatalmi hiátust, a fronton is hatással bírt. Elkezdte katonailag támogatni Haftart. A Seyfülislam, elsősorban Kadhafi családjával való kapcsolatokat fejlesztette. Az UAE-vel és Egyiptommal szövetkezve, a Wagnert Líbiába víve főleg keleten nagy befolyásra tett szert. Oroszország egyik líbiai célja a "Rosneft", "Tatneft", "Gazprom" és más orosz energiacégek számára kedvező politikai közeg megteremtése, s így befolyás szerzése a földközi-tengeri energiapiacon. Továbbá Moszkva a líbiai belső hatalmi küzdelemben betöltött szerepével meg akarja szilárdítani jelenlétét az országban, és politikai előnyökre kíván szert tenni. Emellett Moszkva bővíteni akarja afrikai, különösen Kelet-Földközi-tengeri jelenlétét is. Ezáltal a térségben leghosszabb partvonallal bíró, energiaforrásokban gazdag Líbia helyet nyert Oroszország külpolitikai napirendjében. Gazdasági fontossága ellenére a líbiai harcok megoldása nem tartozik Moszkva legéletbevágóbb problémái közé. Ennek ellenére. Oroszország a líbiai válságban szerepelve a térség többi szereplőjének is demonstrálni kívánja befolyását.