Heti Kommentárunk 42 / Ankara Oroszország-politikája

Tekintettel Oroszország földrajzi elhelyezkedésére, katonai és gazdasági erejére még mindig fontossággal bír Törökország számára. A közelmúltat figyelembe véve Törökország a nyugati blokkban továbbra is megteszi kötelességét, versenyképességi megközelítést képvisel Oroszország hidegháborús egyenletében a régióban.  Pedig az látható, hogy a kormánypárt, az Ak Párt politikája változott meg a július 15.-ei puccskísérlet után. Törökország már azért ápol kapcsolatokat Oroszországgal és Kínával, hogy egyensúlyban tartsa a nyugati blokkal fennálló kapcsolatait. A július 15.-ei puccskísérlet gyökeres változást hozott a török politikai stílusban. Tényleg az elmúlt éveket figyelembe véve az Izraelhez való hozzáállás, a Gezi Parkban történt tüntetések, a FETÖ-nek nyújtott külföldi támogatás és a Szíriával szemben folytatott politika rosszul befolyásolta Törökországnak a nyugati országokkal fennálló kapcsolatait. Azt látjuk, hogy a nyugati országok nem bírnak elfogadni olyan Törökországot, amely öko/politikailag és katonailag emelkedő és függetlenebb, önérdek-orientált, határozott ország. Amikor feszült a helyzet, közvetlen vagy közvetett módon nyújtottak támogatást a FETÖ terrorszervezetnek, akkor Törökország a külpolitikában egyensúlyt törekedett megtalálni, attól kezdve ápolta kapcsolatait Kínával és Oroszországgal. Fontos kérdések között szerepelnek az asztani folyamat alapján Szíriával kapcsolatban kialakult partnerség, a Líbiában és más konfliktus sújtotta országokban folyó tárgyalások, valamint a hadiipar és atomenergia terén fennálló kapcsolatok. A két ország újonnan kialakult kapcsolata közös válasz az udvariatlan, egyoldalú amerikai szankciós politika közreműködésére alapozott cselekvésmódra.   

Természetesen egyelőre nem lehet szövetségről vagy stratégiai partnerségről beszélni a két ország között. Ellentétesek az érdekek a szíriai és a líbiai kérdéssel kapcsolatban. Ankarát komolyan aggasztják Oroszországnak a kurd kérdés iránti nézetei.  Mindezen kihívások ellenére azonban a nyugati világ fenyegetése arra kényszeríti a két országot, hogy együttműködjenek. Törökország szempontjából az Oroszországgal és Kínával kialakított kapcsolatot nem lehet alternatív tengelyként tekinteni a nyugattal szemben, inkább konjunktúrális értelemben Törökország kialakítja a kelet és nyugat közötti egyensúlyt, amelyben a saját érdekeit helyezi a középpontba.