Heti Kommentárunk 17/ Változó egyensúly a líbiai fronton

A Líbiában hosszú ideje tartó harcok az utóbbi időben a Törökország által a Nemzeti Egységkormánynak (UMH) adott támogatással új szakaszba léptek, s az UMH erői először kezdtek előre nyomulni puccsista Haftar erőivel szemben. Az UMH erői a nyugati határon stratégiai jelentőségű városokat foglaltak el, s a tunéziai határig jutottak. Az elmúlt napokban Terhuna elfoglalására irányuló, nagy arányú katonai hadműveletet indítottak.

A puccsista Haftar tábornok Egyiptom, Szaúd-Arábia, Franciaország, Izrael, Oroszország és elsősorban az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) támogatását elnyerve az ENSZ által is elfogadott, legitim UMH ellen indított lázadást. A tábornok az ország keleti részén, az egyiptomi határon Tobruk városában alternatív kormányt alapított, s a fenti országok támogatásával több térséget, köztük Dernét és Bengázit is elfoglalta, majd az UMH kezében lévő nagyvárosok, mint Tripoli és Miszráta ellen indult. Haftar az érintett országok képviselőjeként cselekedve ezen országok érdekeinek megfelelően próbált uralkodni Líbiában. Hiába az UMH az ENSZ által is elfogadott, legitim kormány, nem kapott elegendő nemzetközi támogatást. Az UMH muszlim volta, valamint az UAE és hasonló országok nemzetközi szervezetekre gyakorolt befolyása, és kiváltképp Trump amerikai elnök UMH elleni lobbija meggyengítette a legitim líbiai kormányt.

Törökország a Haftart támogató koalíció ellen egyértelműen állást foglalva a legitim kormány mellé állt. Erőfeszítéseket tett azért, hogy Líbiában ne történhessen az, ami Egyiptomban vagy Szíriában. Politikai lépéseket tett azért, hogy Líbia kizárólag a líbiaiak befolyása alatt maradjon. Emellett mikor Haftar erői Tripolit fenyegették, katonai egyezményt kötött az UMH erőivel, s lépéseket tett, hogy megváltoztassa a katonai helyzetet a fronton. Míg egy török egység Líbiában állomásozott, hogy kiképzést és tanácsadást nyújtson a líbiai erőknek, felülvizsgálták Tripoli és Miszráta reptereit is. Az UMH erőit fejlett katonai felszerelésekkel támogatták, különösen a TB2 drónok vetettek véget a Haftar-erők katonai felsőbbrendűségének.

Végül Törökország hangsúlyos jelenléte a fronton meghiúsította Haftar és támogatóinak tervét Tripoli elfoglalására, s az UMH erői ellentámadásba mentek át, és ismét sikerült ellenőrzésük alá vonniuk a tunéziai határt. Az ország nyugati felének stratégiai jelentőségű el-Vatiyye légi támaszpontját ostrom alá véve, a Tripolitól délnyugatra fekvő, fontos Terhuna várost elfoglalására átfog hadműveletet indítottak. A fronton a helyzet az UMH előnyére változott.