ANATÓLIAI ELSŐK (10)

Amikor először megy el egy helyre, miket szeretne látni? Nyitott tereket, múzeumokat vagy történelmi épületeket? A kérdésre adott válasz természetesen a személyes preferenciáktól függ. A kulturális turizmus keretein belül azonban a vallási épületek a felkeresett helyek élén szoktak szerepelni. Ezek az épületek, amelyek többnyire a városba integrálódnak, és néha a város elé kerülnek, függetlenné szoktak válni a vallástól, és építészetükkel és belső kialakításukkal vonzzák magukhoz az embereket. Az épület fenségessége szokott az egyik legfőbb oka lenni annak, hogy más vallású vagy nem hívő emberek is is ellátogatnak egy vallási épülethez. Ugyanis ezeket az építményeket azzal az elképzeléssel építették, hogy lenyűgözőek és egyedülállóak legyenek. Ez az oka annak, hogy a szentélyeket, templomokat és mecseteket ma elárasztják a látogatók.

A középkorban hatalmas és nagy számú gótikus katedrálist építettek az európai városokban, hogy ezzel hangsúlyozzák Isten nagyságát, az egyház sérthetetlenségét és az ember tehetetlenségét. Azonban évszázadokkal előttük egy nagyszerű építészeti műalkotás épült ezen a földön: az Ayasofya!

Az Ayasofya a világ egyik leglátogatottabb kulturális értéke. Isztambul szívében épült, amely a történelem minden korszakában a politikai, vallási és társadalmi események középpontjában állt. A csodálatos Ayasofya templomként több mint kilencszáz évvel, mecsetként közel ötszáz évvel, múzeumként 86 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az emberiség előtt; 2020-ban pedig ismét mecsetté alakították vissza.

Az Ayasofya a Kelet-római, vagy közismert nevén a Bizánci Birodalom legnagyobb temploma volt… Építése idején az Ayasofya a piramisok után a legnagyobb épület volt a világon, és ezt a tulajdonságát ezer évig őrizte. Pontosan háromszor építették újjá ugyanazon a helyen. Amikor először megépítették, a Megale Ekklesia, azaz "Nagy Templom" nevet kapta. Újjáépítése után Ayasofyának nevezték el, ami azt jelenti, hogy "Szent Bölcsesség".

Ez az épület annyira pompás és gyönyörű volt, hogy Pavlosz, a kor egyik legnagyobb költője több mint ezer soros epikus költeményt írt a méltatására. Minden részletében leírta az Ayasofya építészetét, az építkezés során felhasznált anyagokat és mozaikokat. Ez a mű, amelyet Pavlosz a 6. században írt, hangot adott egy nyelv nélküli épületnek, és évekkel később referenciaforrássá vált.

Az Ayasofya minden elemében megragadó, de egyedülálló méretű kupolája révén érdemelte ki a világ második legnagyobb építménye címet. Ugyanis magas és széles kupolája kívülről csodálatos hatást kelt, belülről pedig szokatlan méretű térfogatot biztosít. A négyzet alakú alaprajzon elhelyezett egyetlen és hatalmas kupola a Bizánci Birodalom erejét és nagyságát volt hivatott reprezentálni. Olyannyira szemet gyönyörködtető, hogy építésekor a világ nyolcadik csodájának számított.

Az Ayasofya építéséhez a birodalom minden részéről hoztak anyagokat. Darabokat használtak fel az anatóliai és szíriai ókori városok romjaiból. Ezek közül az epheszoszi Artemisz-templom oszlopai a legszembetűnőbbek… Az Ayasofyában felhasznált fehér, zöld, rózsaszín és sárga márványok a birodalom különböző részeiből, a Márvány-szigetről, Görögországból és Szíriából származnak. A belső falakat és a padlót teljes egészében márvánnyal borították. Az itt használt összes márványt nagy tömbökben két felé vágták, és szimmetrikusan rakták le őket.

Az Ayasofya építése óta mindig is a figyelem középpontjában állt, és különböző kultúrák és hitek tanúja volt. Művészeti, építészeti és vallási szempontból ritkán találni a világon ennyire értékes és jelentős építményeket. Az Ayasofya a pogányság, a kereszténység és az iszlám nyomait is magán viseli. Ezért vált a világ egyik meghatározó műemlékévé, mind a szerkezetét, mind pedig a szimbolikáját tekintve.

Az Ayasofya nevét építésétől napjainkig egyaránt említik történelmi és politikai tárgyú szövegek. És legendák is… Annyira tökéletes és lenyűgöző, hogy azt mondták róla, a tervét nem emberek készítették, hanem Isten küldte, és az ismeretlen birodalomból érkező valaki készítette. Ez egy nyelvről nyelvre terjedő mítosz, amely azt hangsúlyozta, hogy az emberi elme nem elégséges egy ilyen építmény megtervezéséhez és felépítéséhez. Holott az Ayasofya építészeinek neve már az építése óta ismertek.

Az Ayasofya több mint kilencszáz évig a Bizánci Birodalom legnagyobb vallási épülete volt. Felépítése óta itt végezték el minden császár koronázási szertartását. Miután Fatih Mehmed szultán 1453-ban meghódította Isztambult, más identitást kapott. A szultán azt akarta, hogy a keresztény világ számára oly nagy jelentőségű épületet alakítsák át mecsetté, és olyan iszlám elemeket adjanak az Ayasofyához, mint a minaret, a szószék és az imafülke.

Az Ayasofya Abdulmedzsid szultán idején esett át az egyik legjelentősebb restauráción az oszmán korban. Az olasz származású Fossati testvérek átdolgozták az épület olyan főbb elemeit, mint a kupola, a boltozat és az oszlopok, valamint a belső és a külső dekorációt is. A helyreállítás során egy olasz mester a falakról levált mozaikokból elkészítette Abdulmedzsid szultán tugráját. Ez az egyetlen oszmán uralkodói tugra, amelyet mozaikdarabokból készítettek.

A Török Köztársaság 1923-as megalakulása után ismét megváltoztatták az Ayasofya identitását, és múzeumként nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Az Ayasofyát, a Hippodromot, az Aya Irinit, a Kis-Ayasofya dzsámit és a Topkapi palotát magában foglaló „Régészeti park” felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára. Az emberiség ezen közös öröksége 2020-ban Ayasofya-i Kebir Cami-i Şerifi néven ismét mecset lett.

Az Ayasofya e vidék két legnagyobb birodalmának legmonumentálisabb művészeti, építészeti és történelmi alkotása. Az építészet történetében először használt elemei, mozaikjai és a világ legnagyobb „mecset-feliratai” révén időtlen építménynek számít. Bár hatalmas mérettel rendelkezik, az egyszerű szépség pompájával köszönti az emberiséget.