A török külpolitika/ Szíriai forradalom, Türkiye és a világ

A polgárháború, amely 2011-ben tört ki, amikor az Aszad vezette Baasz-rezsim nehézfegyverekkel válaszolt azokra a szíriaiakra, akik azért vonultak az utcára, hogy követeléseit kinyilvánítsák, nemrégiben részben véget ért azzal, hogy az SNA és a HTS bevonult Damaszkuszba. December 8-tól egészen más politikai helyzet alakult ki Szíriában. Ez a helyzet egy olyan folyamat kezdetének tekinthető, amely az új időszakban radikális változásokat fog előidézni mind Szíria belrendjében, mind a nemzetközi kapcsolatokban.

Ahogy Voltaire humorosan fogalmazott, a Szent Római Birodalom többé nem szent, nem római sem birodalom, közel ezer évi uralkodás után közeledik a végéhez. A probléma, amellyel ma globális szinten szembesülünk, a következő: hozzávetőlegesen 2,5 évszázad után a közelmúlt liberális világrendje már nem liberális, nem világméretű vagy sem rendben. Egyre nehezebb úgy beszélni a világról, mintha az egy egészről. A globális keretrendszerek létrehozására tett erőfeszítések kudarcot vallottak. A protekcionizmus erősödik, a globális kereskedelmi tárgyalások nem vezettek eredményre. Nagyon kevés szabály szabályozza a kibertér használatát, amely a hatalom új helyszínének jelent meg. Regionális rendek vagy szabálytalanságok alakulnak ki, mindegyiknek sajátos jellemzői vannak. A legjobb példa erre az, ami a Közel-Keleten és Szíriában történik.

A mai világ nem hasonlít az 1939-1991 közötti időszak ideológiailag polarizált világára; sokkal inkább az első világháború előtti évtizedekre, egy globális háborúra emlékeztet. Elmondható, hogy jelenleg a globális és regionális hatalmak felemelkedésének és bukásának korszakában nemzeti hatalmi harc(ok)nak vagyunk tanúi. A domináns birodalmi hatalom, az Amerikai Egyesült Államok folyamatosan arra törekszik, hogy lépéseket tegyen a status quo fenntartása érdekében. Másrészt a feltörekvő szereplőket, például Kínát, Angliát és Türkiyét zavarja az USA aránytalan hatalom- és vagyonmegosztása. Az olyan multinacionális struktúrák, mint az Orosz Föderáció és az Európai Unió korábbi dicsőséges korukat keresik.  A Nyugat a Szovjetunió visszatérésétől, Oroszország a Nyugat által támogatott rendszerváltási hullámtól tart.  Mindkét fél közös félelme, ahogy ők fogalmaznak, a "radikális iszlám".

Ha a világ általános helyzetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy nem egy olyan nagy ideológiai harc áll a küszöbön, mint 1945 és 1989 között. Valójában nincs új „vasfüggöny” a láthatáron.  Egy domináns világhatalom mellett vannak felemelkedő és hanyatló hatalmak (amelyek csökkenteni akarják az USA dominanciáját, de még nem erősödtek meg eléggé a cél eléréséhez). Ez a helyzet bizonyos nézeteltérésekhez vezet a témával foglalkozó szakértők között. Egyes szakértők hajlamosak a hidegháborús nosztalgiához folyamodni, hogy megértsék a jelenlegi helyzetet, de ez nem pontos analógia. A jelenlegi helyzet inkább a 19. század második felére hasonlít, amely az újonnan feltörekvő nagyhatalmak közötti versengés korszaka volt, amikor az államok közötti kapcsolatok nemzeti érdekeken alapultak, nem ideológiai indokláson. A jelenlegi globális struktúrában van egy domináns hatalom, de egyre gyakrabban néz szembe más hatalmak kihívásaival, amelyek nemzeti érdekeik védelmére vagy megvalósítására törekszenek.  A világ még mindig a régi kerékvágásban megy tovább, és a 20. század szemüvegén keresztül próbálja megérteni a 21. századot. Ezért mind Szíriára/Közel-Keletre, mind a világra nézve nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem a második hidegháború küszöbén állunk.

Ma Türkiye az egyik ország, amely javára vált a szíriai helyzet nem is rövid távon, de hosszú távon. a megdöntött Aszad-rezsim kisebbségi etnikai és vallási/szektariánus diktatúra volt, Irán egy külföldi síita megszálló volt, az megsértette Oroszország hírnevét, hogy támogatta Aszadot és İránt, emellett csak légi jelenléte volt Szíriában, és csak az orosz légierő képviselte az orosz jelenlétet az országban. Az Amerikai Egyesült Államok viszont legitimációs problémába került azzal, hogy a PKK terrorszervezet szíriai nyúlványával lépett fel. Türkiye földrajzi fekvése jelentős előnyt jelent Oroszországhoz és Iránhoz képest abban, hogy könnyebben küld katonákat a régióba.

A szíriai események 2011. márciusi kitörése óta a Török Köztársaság támogatta az Aszad-rezsim ellenes mozgalmakat (bár a kezdeti nemzetközi konszenzus megbukása után egyedül maradt a nemzetközi színtéren). Sőt, 2016-ban az Eufrátesz Pajzsa hadművelet révén maga is fellépett a szíriai színtéren, élve nemzetközi jogból eredő jogaival. Az Eufrátesz Pajzsa hadművelet óta Türkiye minden polgári, katonai és egyéb elemével a szíriai nép mellett állt a térségben, és továbbra is visel súlyos következményeket. Ezért az itteni küzdelem nemcsak a szíriai nép szabadságáért folytatott küzdelem, hanem Türkiye túlélési problémája is lett. Az elkövetkező időszakban Szíriában kialakuló kedvező kilátások jelentős előnyökkel járnak a török ​​külpolitika számára, nemcsak Szíriában, hanem minden területen.