Heti Kommentárunk 40/ Egyre terjed a közel-keleti háború
A Közel-Keleten a válsághelyzet folytatásával elkerülhetetlenné vált a háború, amely Izrael új generációs támadásai következtében Libanon területére is kiterjed.
A Közel-Keleten a válsághelyzet folytatásával elkerülhetetlenné vált a háború, amely Izrael új generációs támadásai következtében Libanon területére is kiterjed. A kiszélesedett frontvonal következtében két nagy krízissel kerülünk szembe. Az egyik a Közel-Keletre, míg a másik Európára koncentrál. Mindkét krízis helyzet új regionális rendszerek kialakulását jelenti, amelynek hatásai kritikus lesz. Európa biztonsági környezetét hogyan alakítja, az három különböző szempontból; együttműködési, versengési és hegemóniai elemezhető. Ezek az aspektusok három alapvető paraméterre támaszkodva vitathatók meg. Ezek az Európa stratégiai autonómiáját, az Egyesült Államok Európára gyakorolt hatását és Oroszország helyzetét érintik.
SETA/ Biztonsági Kutatások Igazgatója Szerző Prof. Dr. Murat Yeşiltaş értékelését foglaljuk össze a témával kapcsolatban
Hatékony Együttműködés
Ebben az esetben, az együttműködésen alapuló biztonságát Európa kormányai között növekvő együttműködés, Anglia Brexit utáni, az EU-val újraéledő védelmi együttműködése és Oroszország megállapodása, valamint Európába való újbóli integrálódása jellemzi. Ennek megnyilvánulása a közös védelmi projektek és termelési tevékenységek számának és terjedelmének növekedése, valamint az uniós tagállamok között egy kompromisszummal teli megközelítés lesz.
Korábban a védelmi szinergiák növelése érdekében létrejöttek olyan struktúrák, mint az Európai Védelmi Alap (EDF) és a Folyamatos Strukturált Együttműködés (PESCO). Az EDF abban különbözik a PESCO-tól, hogy az EU-s források kihasználására és az államközi tárgyalások helyett a kölcsönös vállalatok együttműködésének előmozdítására összpontosít, valamint csökkenti a védelmi minisztériumokhoz hasonló kritikus állami intézmények szerepét. Ebből kifolyólag EDF nemzetközi megközelítésre alapul, és mélyebb együttműködést céloz meg, mint a PESCO.
Az Európai együttműködési biztonsági zóna, a kontinens fokozódó stratégiai autonómiájának lehetséges jeleit mutatja. Az olyan elhúzódó probléma, mint a nemzetközi biztonság és védelem biztosításának hiánya, olyan mechanizmusok, mint az EDF révén áthidalható. A NATO hatékonyságának növekedése, de az Egyesült Államok hegemóniájának csökkenése is egy másik következmény lesz. A NATO európai befolyása megerősödik, és önellátóvá fog válni, valamint az Egyesült Államoktól függetlenedni fog. Hasonlóképpen, a növekvő költségek, közös szankciók és Ukrajna intenzívebb támogatása révén Oroszország ellenőrzés alá fog kerülni, és végül megvalósulhat Oroszország újbóli integrációja a rendszerbe.
Versengés és megosztottság
Európa biztonsági környezete kapcsán a második lehetséges kimenetel Oroszországgal egy második hidegháború kialakulásának valószínűleg versenyképes helyzetet teremt. Az orosz-ukrán háború során az EU-tagállamok közötti különbségek és az általuk hozott intézkedések néha ellentmondásokhoz és szkepticizmushoz vezethetnek a kölcsönös kapcsolatokban és a külső szereplőkkel. Ennek megfelelően a kontinens nagyhatalmai, mint Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság, olyan politikákat követnek, amelyek a nemzeti érdekeket helyezik előtérbe. Az Európai Égbolt Védelmi Kezdeményezés vitákat váltott ki az EU-n belül, különösen Németország és Franciaország között, beleértve a nyilvános kritikákat is. A versenyképes forgatókönyvben az európai kormányok nem tudnak közös álláspontra jutni abban, hogy miként kezeljék az Oroszországból származó fenyegetést, amelyet a rakéták és kamikaze drónok magas fokú használata, valamint a légi és rakétavédelemmel kapcsolatos aggályok kísérnek.
Ennek a forgatókönyvnek is lehetséges következményei vannak. A nacionalizmus és védelmezési politika, különösen Franciaország által előnyben részesített hazai védelmi ipar prioritásának növelésével továbbra is emelkedni fog. Az európai államok belső megosztottságai, valamint az Egyesült Államok elégedetlensége miatt a védelmi kiadások nem lesznek fedezve, ami a NATO hatékonyságának csökkenéséhez vezet, csökkenti az EU-ba vetett bizalmat, és gyors militarizációt indít el Kelet-Európában, a balti államokban és a Balkánon, ami új biztonsági dilemmákhoz vezet.
Korlátozott és függő
Az utolsó lehetséges biztonsági környezet, beleértve a Kínával folytatott hidegháborút, hegemonikus és korlátozó jellegűnek tekinthető. Ez a forgatókönyv az EDF és PESCO struktúrák keretében közös alapot teremtve és elegendő projektet előállítva a kontinensen a stratégiai autonómia kiépítésének hiányát eredményezi. Ez növelni fogja az Egyesült Államok hatását Európa védelmében és biztonságában.
A háború kezdete óta, az európai országok ellentétes nyilatkozatai ellenére a fegyverbeszerzések egyre nagyobb része az unión kívül érkezett, és az Egyesült Államok lett a legnagyobb beszállító. A kontinens számos országa már a háború előtt megrendelte az F-35-öt, de úgy tűnik, hogy Csehország, Németország, Svájc és Románia további megrendeléseket adtak le. A Bulgáriához és Szlovákiához hasonló, szerényebb védelmi költségvetéssel rendelkező országok is rendeltek F-16 Block-70 vadászgépeket az Egyesült Államoktól. Számos ország számára az Egyesült Államoktól történő védelmi beszerzések az amerikai biztonság garanciáját és az amerikai katonai jelenlét fenntartását jelentik Európában. Ha megvizsgáljuk a balti, kelet-európai és balkáni országok stratégiai dokumentumait, világosan látható, hogy az amerikai jelenlét fenntartása és megerősítése stratégiai prioritásként szerepel.
A hegemonikus biztonsági rend lehetséges következményei egy kétpólusú világ megjelenése lesz. Az amerikai hegemónia mellett az EU globális szinten való erős és független szereplővé válásának igénye is véget ér. A kétpólusúság egyre hangsúlyosabbá és élesebbé válik, ami beszűkíti a cselekvési teret. Az amerikai szuverenitás és a kétpólusú struktúrák sajátosságai miatt a kisebb államok különösen még inkább az Egyesült Államoktól fognak függeni.
Ennek a forgatókönyvnek egy másik következménye Oroszország gyengülése és a rendszerből való kiszorítása lesz. Mivel az Egyesült Államok megerősödik és dominálni fog, a háború folytatódni fog, amely kormányváltással is végződhet. Ez Oroszország számára megalázó eredmény lenne. Másrészről, ha Oroszország nyer, akkor az Egyesült Államok által dominált európai biztonsági környezetből teljesen kiszorul, és a Kelet-Nyugat megosztottság élesebbé válik. Ezek a forgatókönyvek valószínűleg az Ukrajnában zajló háború kimenetelétől függenek.
SETA / Biztonsági Kutatások Igazgatója Szerző Prof. Dr. Murat Yeşiltaş értékelését foglaltuk össze