Recep Tayyip Erdoğan szólt a nemzethez a Július 15. a Demokrácia és Nemzeti Egység Napja alkalmából

A július 15-i puccskísérlet 5. évfordulóján a nemzethez szólva Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök kijelentette: „Ez a 2016. július 15-én, az esti órákban kezdődött puccskísérlet, melyet másnap nemzetünk eltaposott, tanulságként foglalta el helyét nemzetünk történelmében. Nemzedékek következő során át nemzetünk minden tagja még jobban ragaszkodik szabadságunkhoz és függetlenségünkhöz, ha erre a páratlan árulásra emlékezik.”

Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök a Július 15. a Demokrácia és Nemzeti Egység Napja emlékprogram keretében a köztársasági elnöki palotából szólt a nemzethez.

Az élőben közvetített beszédben Erdoğan kijelentette:

„Nemes nemzetünket szívem legmélyéről köszöntöm! Ma van az államunkat ért legaljasabb támadás és nemzetünk egyik legdicsőbb felkelésének 5. évfordulója. Szavaimat azzal kezdem, hogy a hősiesen harcoló, életét áldozó 251 hősi halottunkra Allah kegyelmét kérem.

Hősi halottaink, akiknek története egy-egy legenda, hősiességükkel a legnagyobb leckét adták ennek a nemzetnek. A prófétaság után a legnagyobb rangot kiérdemlő mártírjainknak hálával tartozunk, s próbálunk megfelelni annak az örökségnek, amit ránk hagytak.

SOHA NEM FELEDJÜK AZ ORSZÁGUNK ÉS NEMZETÜNK ELLEN ELKÖVETETT ÁRULÁST

Férfiak és nők, fiatalok és idősek, diákok és tanárok, munkaadók és alkalmazottak, hivatalok és kézművesek, minden korú, foglalkozású, státuszú ember… a testükkel védték a szégyentelen támadók áradatától, megtöltötték a köztereket, elvágták a puccsisták útját, ha kellett, eléjük vetették magukat, s a hősies küzdelemben a veterán rangot kiérdemlő testvéreinknek szívem mélyéről köszönetet mondok!

Az istenhívő nemzetünk szabadság iránti szeretete, szabad zászlónk, országunk felett az örökké égre emelkedő imára hívás a tanúnk, hogy soha nem feledjük az országunk és nemzetünk elleni árulást. Számonkértük és fogjuk kérni minden elfogott árulón. A Túlvilágig is üldözni fogjuk a Sátán ezen társait, ott sem tágítunk nyomukból.

Ez a 2016. július 15-én, az esti órákban kezdődött puccskísérlet, melyet másnap nemzetünk eltaposott, tanulságként foglalta el helyét nemzetünk történelmében. Nemzedékek következő során át nemzetünk minden tagja még jobban ragaszkodik szabadságunkhoz és függetlenségünkhöz, ha erre a páratlan árulásra emlékezik.

Országunk a Köztársaság történelme során számos puccnak, puccskísérletnek, felkelésnek, terrortámadásnak volt kitéve. De az az éjszaka megmutatta, hogy a saját államukra, saját népükre, saját embereikre fegyvert szegező, ártatlanok vérét ontó árulók hogyan válhatnak a világ legalantasabb teremtményeivé.

A nemzetet nemzetté tevő egyik tényező a győzelem, melyet történelme során ilyen fájdalom, vér és életek árán vív ki. Tudjuk, hogy ezeréves államunk rózsakertje nincs tüskék nélkül, szinte minden napunk küzdelemben telik. Megfizetjük az árát annak, hogy olyan földön alapítottunk és tartunk fenn államot, mely a világ minden országának kedvence. A környezetünkben 200 éve zajló eseményeket látva tény, hogy ezért az árért cserébe megmentettük egységünket, összetartásunkat, testvériségünket, államunkat és jövőnket.

NEM ÉRTIK, HOGY NAGY CIVILIZÁCIÓ VAGYUNK, MELY KIÁLL TÖRTÉNELMI ÖRÖKSÉGE MELLETT

Az elmúlt 8 évben minket ért különböző támadások azt mutatják, hogy továbbra is harcolunk és kiállunk hazánk mellett. A PKK-tól az ILIÁ-n a FETÖ-ig különböző álca alatt minket érő támadások célja országunk térdre kényszerítése, nemzetünk rabbá tétele, földjeink kifosztása. Ugyanezen forgatókönyv másik dimenziója a Törökország ellen minden nemzetközi platformon tanúsított kettős mérce.

Akik több ezer, tízezer kilométerről a terrorellenes küzdelem álcája alatt jönnek, és földjeinket vérbe és könnybe borítják, embermilliók sorsáról döntenek, és dühösek, hogy Törökországot nem juttathatják ugyanarra a sorsra. Akik azt hiszik, hogy saját biztonságuk és kényelmük érdekében pajzsként használhatják országunkat, nem értik,hogy nagy civilizáció vagyunk, mely kiáll történelmi öröksége mellett. A erőfeszítések és áldozatok, melyeket térségünkben a béke, nyugalom, egyensúly és biztonság érdekében teszünk, valójában a nagy és erős Törökország építésének útján tett léptek hangja.

Akik a Gezi téri eseményeket társadalmi szakadássá akarják tenni, nem látják, hogy valójában egységgel és összefogással oltották be rendszerünket. A puccskísérlettel a nemzeti akaratot félreállítani, államunkat elrabolni próbálók nem vették észre, hogy az ezredéves hagyomány utolsó körét még szorosabbra fűzték. Akik terrorszervezetet használva fenyegetik földjeinket, nem értették, hogy ezzel csak testvériségünket erősítették meg.

NEM AKADÁLYOZHATJÁK MEG A NAGY ÉS ERŐS TÖRÖKORSZÁG ÉPÍTÉSÉT

Kelettől nyugatig, északtól délig a világ minden táján országunkat a mély kulturális és történelmi kapcsolatokkal rendelkező földekről kiűzni próbálók nem voltak tudatában, hogy sokkal mélyebb szívbéli kapcsolatok létrehozását segítették elő. Akik az egész emberiség nevében kimondott követeléseinket a jog és igazságosság iránt csak a sajátjukhoz hasonló politikai képmutatásnak látják, nem értik meg, hogy mi az elnyomottak hangjává, lélegzetévé, reményévé váltunk. Ahogy nem érthetik azt, hogy július 15. éjszakáján nemzetünk a legmodernebb harci eszközöket puszta kezével állította meg, nem értik országunk más tetteinek okát sem.

Amit saját magunknak szeretnénk, azt szeretnénk az egész régiónak, minden barátunknak, az egész emberiségnek. Ezt nem más szándékunk eltitkolása miatt, hanem őszinteségünk miatt mindenhol a legfontosabb irányelvnek tartjuk. Ezt tettük tegnap Szíriában, Líbiában, Karabahban. Holnap reméljük, ezt tesszük Afganisztánban és más helyeken is ugyanolyan őszinteséggel és igazságossággal állunk ki testvéreink mellett.

Július 15 nemcsak annak szimbóluma, hogy országunk kiállt saját szabadságunk és függetlenségünk mellett, hanem ezé a hatalmas jövőképé is. Természetesen minden máshoz hasonlóan ez a valóság is azok számára érvényes, akiknek van szemük, hogy lássanak, fülük, hogy halljanak, nyelvük, hogy beszéljenek, eszük, hogy megértsenek, szívük, amit szeretettel és reménnyel akarnak megtölteni.

Istennek hála, nemzetünk megért minket, állhatatos, együtt menetel velünk. Ezért azt mondjuk azoknak, akik, mint 100 éve, most is rabbá akarják tenni hazánkat: Törökország legyőzhetetlen! Azt mondjuk a nemzet ellen rosszindulatot táplálóknak: nem járhatnak sikerrel. Tegnap sem jártak sikerrel, ma sem és holnap sem, nem képesek megakadályozni a nagy és erős Törökország építését!

NEMZETÜNK AZ ÚTITÁRSUNK

Ki kivel halad, haladjon vele. A mi útitársunk nemzetünk. A mi útitársunk minden mártírunk, Malazgirttől Isztambul meghódításáig, Çanakkalétól a függetlenségi háborúig, Ciprustól július 15-ig. A mi útitársaink a küzdelemben nemesedett veteránjaink. A mi útitársaink ősz szakálló nagyapáink, fehér kendős nagyanyáink könnyes szemmel mondott fohászai. A mi útitársaink a világ minden táján bennünk reménykedő elnyomottak. A mi útitársaink lelkesedéssel teli ifjaink, gyermekeink, akik figyelmüket és terveiket már 2053 felé fordították. A többi csak üres fecsegés.

Archimédesz azt mondta: „Adjatok egy szilárd pontot, és kifordítom sarkából a világot!” mi pedig azt mondjuk: ezzel a hatalmas nemzettel kimozdítjuk helyéből a világot, az örökkévalóság felé emeljük hangunkat. Isten segítsen meg minket!

Azt mondjuk, Urunk ne tegyen minket próbára még egyszer olyan árulással, mint július 15. azt mondjuk, Urunk őrizze meg országunkat és nemzetünket. Urunk könnyítse meg minden dolgunkat, juttassa célba minden erőfeszítésünket.

Ezekkel a gondolatokkal zárva szavaimat, előre is gratulálok a keddi Áldozat Ünnepe alkalmából. Azt kérem Uramtól, hogy ezen áldott napokban adjon minden jót nemzetünknek, a muszlimoknak és az egész emberiségnek. Szeretetemet és tiszteletemet küldöm mindannyiuknak, és jó egészséget kívánok.”