215 őslakos gyermek holttestének maradványait találták meg Kanadában egy tömegsírban

2021 májusában Kanadában egy tömegsírban 215 őslakos gyermek holttestének maradványait találták meg. Úgy vélik, hogy a gyermekek egy része három éves volt.

Úgy gondolják, hogy ezek a gyermekek Kanada legnagyobb őslakos bentlakásos iskolájának diákjai voltak. Május óta más sírokat is találtak.Mostanáig a megtalált sírok száma elérte az 1100-at.Eddig senki sem tudja, hogy az őslakos internátusokban hány gyermek milyen körülmények között halt meg.Mik is pontosan az őslakos bentlakásos iskolák,és miért haltak meg itt a gyermekek?

Mindez Kanada gyarmatosításával kezdődött.Amikor a fehér ember megérkezett,

Kanadában irokézek és más őslakos csoportok éltek.Ez a helyzet azonban a 15. században megváltozott a prémvadász európai gyarmatosítókkal.

Franciaország 1604-ben Új Franciaország néven itt hozta létre az első állandó települését.Ezt Newfoundland, Nova Scotia és a Hudson-öbölben létrehozott brit telepek követték.A gyarmatosítók betegségeket és konfliktusokat is magukkal hoztak.

Sok őslakos betegségben halt meg,és a prémkereskedelem is konfliktusokat okozott az őslakos törzsek és a telepesek között.

A Franciaország és Nagy-Britannia között 1756-ban kezdődött 7 éves háború után

Franciaország a briteknek adta át a telepeit.A brit parlament 1867-ben elfogadta a brit észak-amerikai törvényt.Ez a törvény előirányozta egy Kanada nevű ország létrehozását.

Tehát mi köze az őslakos bentlakásos iskoláknak a gyarmatosításhoz?A bennszülött bentlakásos iskolákat a 19. században hozták létre a telepesek.Ezeket az iskolákat az őslakos gyermekek részére hozták létre,az állam által támogatott egyházi bentlakásos iskolák voltak.

A céljuk az őslakosok gyermekeinek „civilizálása” és az európai kultúrához való „asszimilálása” volt.Az első őslakos bentlakásos iskola 1831-ben nyílt meg.

Ezek az iskolák több mint 100 évig működtek.Az utolsót 1996-ban zárták be.

Ezalatt a hosszú időszak alatt az ország minden vidékén megtalálható 130 őslakos bentlakásos iskolát katolikus, anglikán és metodista misszionáriusok irányították.

Az iskolákban 150 ezer őslakos gyermek fordult meg.Kegyetlen volt az a rendszer, amelyet a gyermekek az iskolában elszenvedtek.Az őslakos gyermekeket elszakították a családjaiktól és az otthonuktól, és ezekbe az iskolákba helyezték őket.

Mivel az iskolákat általában nemek szerint elkülönítették,sok őslakos gyermeket elválasztottak testvéreitől is.Amikor a gyermekek először megérkeztek az iskolába, kénytelenek voltak levágni a hajukat,elvették a hagyományos ruháikat és megváltoztatták a nevüket.A gyermekek kénytelenek voltak keresztény hitre térni.

Megvetették az őslakos hiteket és kultúrákat.Az 1950-es évekig az őslakos internátusok félnapos rendszerben működtek.A gyermekek a nap felében „tanultak”,a másik felében pedig munkára kényszerítették őket.Így olcsón lehetett működtetni az iskolákat.

A lányok a főzésért, takarításért, mosásért és varrásért feleltek.A fiú diákok pedig az általános karbantartástól az ácsmunkákig,az építéstől a mezőgazdasági munkáig mindenfélével foglalkoztak.Az iskolai élet szigorú fegyelem alatt állt.

Az oktatás színvonala alacsony volt.A tantervet az általános iskolai szintre tervezték,

mert a misszionárius úgy hitték, hogy az őslakosoknak alacsony az intelligenciája.

A tanárok többsége tanulatlan volt.Az 1950-es évekig a „szünetet” munka- és játékidőnek tekintették az iskolákban.A gyermekek többsége évekig nem látta a családját.

Az „asszimilációs” kísérlet sok őslakos gyermeket összezavart.Ugyanis ezek a gyermekek sem telepesnek, sem pedig őslakosnak nem érezték magukat.

Gyakori eset volt a bántalmazás, a súlyos verés,a láncra verés és az izolálás gyakori büntetések voltak.Nagyon elterjedt volt a szexuális bántalmazás is.

A diákok nem kaptak elegendő élelmet.Az ételek minőségét is alacsony szinten tartották, hogy csökkentsék az iskolák kiadásait.Néhány őslakos bentlakásos iskolai diákot

az alapvető tápanyagokat és fogápolást nélkülözve egy sor „élelmezési kísérletnek” vetették alá.A szobáik, a tisztaság és a ruhák többnyire elégtelenek voltak.

Egy 2015-ös jelentés szerint ezekben az iskolákban legalább 3200 gyermek halt meg,

azonban úgy vélik, hogy ez a szám 6000-nél is több lehet.Az elégtelen táplálkozás és a zsúfolt környezet olyan betegségeket okozott, mint a tuberkulózis, influenza, himlő, tüdőgyulladás és szamárköhögés.Az őslakosok megpróbáltak tüntetéseket szervezni e nehéz feltételek ellen.Az 1940-es évekre az iskolákat általában sikertelennek tartották.

1969-ben elvették az iskolák ellenőrzését a katolikus egyháztól,és átadták az Őslakos Kapcsolatok Osztályának.A következő 20 évben az iskolák többségét bezárták.

Az 1990-es évek végén az őslakosok elkezdtek segíteni azoknak az embereknek,

akik ki voltak téve a bentlakásos iskolák hosszú távú hatásainak.A túlélők azt követelték, hogy a kormány ismerje el az iskolákban játszott szerepét,és fizessenek kártérítést.

2005-ben a szövetségi kormány 1,9 milliárd dolláros alapot hozott létre azok számára,

akik bármiféle rossz bánásmódot szenvedtek el az őslakos bentlakásos iskolákban.

2008-ban Stephen Harper akkori miniszterelnök hivatalosan bocsánatot kért az asszimiláltaktól.A Kanadai Igazság és Békéltetési Bizottság 2008 és 2015 között működött.A zárójelentés 94 akcióra szólított fel, köztük egy szövetségi szintű emléknap indítására is.

Justin Trudeau miniszterelnök 2019-ben azt mondta, hogy az őslakosokkal szembeni elnyomás népirtással volt egyenlő.Amikor 2021-ben előkerültek az áldozatok holttesteinek maradványai,a kanadai katolikus egyház bocsánatot kért az őslakosoktól.

2021. szeptember 30-án első alkalommal megtartották az Igazság és Megbékélés Nemzeti Napját,annak érdekében, hogy megértsék a kanadai őslakos bentlakásos iskolák örökségét.