Heti Kommentárunk 54 / Geopolitikai szorongás

Ha nem tört volna ki a koronavírus-járvány, 2020-ban sokat hallottunk volna a következő geopolitikai szorongásokról: az Egyesült Államok 19 év után ült tárgyalóasztalhoz a tálibokkal, Nagy-Britannia kilépett az EU-ból. Az említett két eset fontos volt minden tekintetben. De 2020-ban a koronavírus-járvány olyan eredményeket hozott, melyek mélyen befolyásolták a nemzetközi politikát, azért minden idők legrosszabb évének nyilvánították.

A járvány azért annyira fontos, mert egy sor olyan folyamatotott indított el, amelyek mélyen megrendítették a globális rendszert. A járvány első szakaszában az a narratíva dominált, miszerint a koronavírus-járvány mélyen befolyásolná a nemzetközi politikát. Annak következtében az ilyen irányú elbeszélés töredezettebbnek tűnt. A változás narratívája globális szorongássá alakult át. E szoronságnak három jellemzője van: kockázat, bizonytalanság, a homályos jövő. Ez egy új helyzetet teremtett, mely a geopolitikai szorongást szülte. Az első gond, ami formálja azt a képet, kapcsolódik a globális rendszerhez. A legtöbb aggodalom a Nyugat felől érkezik. Úgy látszik, hogy megszűnik a Nyugat stratégiai főlénye, és még nem biztos, hogy mi lesz az utóda, az a kérdés mélyíti a szorongást a Nyugaton.

Mielőtt kitört az új típusú koronavírus-járvány, annak a szorongásnak okát a Nyugattalanságnak nevezték a Nyugaton és a nemzetközi színtéren, a koronavírus mélyítette a szorongást. Az  “Amerika visszatér” megközelítés annak megnyilvánulása, hogy a Nyugat vissza próbálja szerezni stratégiai főlényét, épp abból a  gondból származik, hogy Európa keresi stratégiai autonómiáját.

Egy más tény, amely mélyíti a globális rendszer jövőjéért való aggodalmat, Kína lehet a Nyugat utóda, az az, az új globális rendszer fő szereplője, Kína vagy más lehetséges jelöltek nem képesek olyan globális horizontot nyitni, amely túlmutat az anyagi hatalmi elemeken. Nagy kérdőjelek és kétségek vannak Kínának a globális éghajlatváltozással és problémákkal kapcsolatos megközelítéseire vonatkozóan. Olyan szereplők, amelyek a középső és a felső hatalmi kategóriába sorolják magukat, és rugalmasabban készülnek fel a nyugat utáni világra, status quot átalakító törekvései mélyítik azt a nyugati központú geopolitikai szorongást.

A kockázat diverzifikálása is mélyíti a geopolitikai szorongást.  A koronavírus-járvány idején az került nyilvánosságra, hogy a globális egészségre fenyegetést jelentő tényezők sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a terrorizmus. Terrorizmus egy globális jelenség, de nem mutat tektonikus tevékenységet, mint a világjárvány. E bizonytalanság azt okozza, hogy ismét megkérdőjelezhető az egész rendszer. Egy korlátlan kockázat globális fordulatot hoz a geopolitikai szorongásban. A katonai konfliktusok és az államok közötti feszültségek megakadályozzák a szorongás kezelését, és külön politikák kidolgozására szólítják fel az államokat. Azok alapján a koronavírus-járvány leküzdése utáni világot jellemzi a geopolitikai szorongás.