Heti Kommentárunk 60/ Türkiye diplomáciai erőfeszítései megállíthatják-e Izraelt?
A Politikai, Gazdasági és Társadalmi Kutató Alapítvány (SETA) igazgatója, Dr. Murat Yeşiltaş elemzését ismertetjük a témában…
Míg elhúzódik Izrael Gáza elleni támadása, a háború humanitárius válsága egyre mélyül. Az Egyesült Államok és számos nyugati ország nyíltan támogatja Izraelt agressziós kampányában, ami korlátlan kivételes állapotot teremtett Izrael tettei számára. Izrael, amely háborús stratégiaként elfogadta a kollektív büntetést, és az Egyesült Államok, amely korlátlan támogatást nyújt neki, arra készül, hogy a regionális stabilitást és a globális biztonságot egy új történelmi válságba taszítsa. A Közel-Keleten változik a politikai légkör. A régió országai még nem tettek lépést a háború megállítására. Sok ország nem tudott állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy a retorikai szintről a gyakorlati szintre lépjen. Türkiye viszont kiegyensúlyozott regionális diplomáciát folytat a Gáza elleni izraeli agresszióval szemben. Annak kapcsán mondható, hogy Ankara az egyik legaktívabb szereplő a háború megállítására és a válság terjedésének megakadályozására irányuló erőfeszítésekre nézve. Türkiye olyan politikát folytat, amely a regionális párbeszéd aktív alkalmazását és a humanista megközelítést helyezi előtérbe, realista alapon cselekedve.
Az október 7.-ei támadást követően Erdoğan köztársasági elnök első esetben felszólította a feleket, hogy tanúsítsanak önmérsékletet és tartózkodjanak az agresszív viselkedéstől. Annak következtében bírálta Izrael Gáza elleni támadásait, azzal érvelve, hogy a megoldás csak egy palesztin állam létrehozásával lehetséges, Kelet-Jeruzsálem fővárossal és területi integritásának helyreállításával, az 1967-es határokig. Erdoğan elnök munkanapjának jelentős részét annak szentelte, hogy más országok vezetőivel folytasson megbeszéléseket. Annak kapcsán eddig 18 államfővel telefonon folytatott megbeszélést. Minden egyes megbeszélésén hangsúlyozta, hogy prioritásként kezeli a humanitárius tűzszünet kihirdetését és a humanitárius folyosó létrehozását, valamint azt, hogy Izraelnek a nemzetközi joggal összhangban kell cselekednie.
Hakan Fidan külügyminiszter is szoros diplomáciai forgalmat bonyolít. Fidan célja, hogy a regionális diplomácia hatékony alkalmazásán keresztül minél hamarabb megállítsa Izrael háborús hadjáratát. Ennek keretében Türkiye fokozott erőfeszítéseket tesz egy olyan diplomáciai körben, amelybe bevonta Egyiptomot, Libanont, Szaúd-Arábiát, Jordániát, az Egyesült Arab Emírségeket, Katart, Pakisztánt és Iránt Izrael agressziójának korlátozására, és arra, hogy valódi tűzszünet megteremtésével reális megoldást találjon. A megbeszélések során az szembetűnt, hogy Fidan realisztikus megközelítést és világos nyelvezetet használt a palesztin kérdés megoldásával kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy Izrael nem lehet teljesen biztonságban, amíg a palesztin kérdés meg nem oldódik, Fidan felhívja a figyelmet Izrael megszálló helyzetére. Annak kapcsán azt mondja, hogy egy, az 1967-es határokon alapuló, területi integritása biztosított, fővárosa Kelet-Jeruzsálem lévő palesztin állam megalapítása a legsürgetőbb kérdés a térségben. Ez már Türkiye álláspontja a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban, és egy olyan megközelítés, amelyet a nemzetközi jog megoldásként javasol.
Türkiye közvetítői tevékenysége a diplomácia fontos részét képezi. Az első cél a Hamász által foglyul ejtett izraeli és más állami állampolgárok szabadon bocsátása, hogy erős alapot teremtsenek a tárgyalásokhoz. A Türkiye és a Hamász közötti kommunikációs csatorna és korábban szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy Türkiye közvetítő szerepet játsszon. A Fidan által említett másik kérdés Türkiye garanciavállaló szerepének lehetősége. Egy többszörös garanciavállalási mechanizmus, beleértve Türkiyét is, azt is szavatolja, hogy a kihirdetését követően tartsák fenn a tűzszünetet.
Egy másik pont az, hogy ez a válság azzal fenyeget, hogy véget vet a regionális normalizációnak, és új regionális biztonsági válság kialakulásához vezethet. Az USA nyílt politikai és katonai támogatása Izraelnek, valamint katonai erejének mozgósítása a régióban, hogy állítólag elrettentse a régió országait, katonailag növeli annak kockázatát, hogy a háború nem korlátozódik Gázára, és megerősíti más szereplők bevonásának lehetőségét. Egy ilyen lehetőség új regionális biztonsági válságot jelent Türkiye számára. Eszempontból a tűzszünet megteremtése és az izraeli támadások megállítása olyan lépésnek tekinthető, amely megakadályozza egyensúly megbomlását a szélesebb regionális biztonsági környezetben.
Az utolsó lehetőség az, hogy Izrael Gáza elleni támadásai valószínűleg véget vetnek a Türkiye és Izrael közötti normalizációs folyamatnak, amely a háború előtt erősödött. Bár Erdoğan elnök kiegyensúlyozott nyelvezetet használ, és Türkiye prioritása a válság lezárása, a válság elmélyülésével és az izraeli erőszak fokozódásával fennáll annak a lehetősége, hogy a normalizációt ismét félreteszik. Emiatt a Türkiye és Izrael közötti normalizáció reális teszten megy keresztül. Ezen a ponton lehet, hogy a normalizáció alapját újra meg kell kérdőjelezni. Fontos, hogy milyen regionális légkör alakul ki október 7. után. Úgy tűnik, ettől függetlenül nem lehet a török-izraeli kapcsolatok jövőjéről beszélni.
Mindenekelőtt a török-izraeli normalizációnak október 7. után új alapon kell folytatódnia. A normalizációval kapcsolatos várakozások ugyanis már október 7-e előtt is meglehetősen magasak voltak. Sem az energiaügy, sem más geopolitikai kérdések nem voltak elegendő hajtóerő a normalizációhoz. A másodsorban az áll, hogy Türkiye és Izrael között soha nem volt olyan szövetségi kapcsolat, amely fennáll az Amerikai Egyesült Államok és Izrael között. A kapcsolatok 1990-es évekbeli aranykorát nem lehet visszahozni. Harmadsorban a külpolitikai pragmatizmusnak mindkét országban megvannak a maga korlátai. Ez annak tulajdonítható, hogy Türkiye erkölcsi pragmatizmusa és Izrael korlátlan pragmatizmusa fontos dinamikaként működött, amely biztosította a két ország közötti kapcsolatok lehető legmagasabb szinten tartását, lehetetlenné téve a kapcsolatok elmélyítését a palesztin kérdés miatt. Ezért a török külpolitika számára nagyon nehéz a két kérdést elválasztani egymástól. Végül pedig teljesen világos, hogy a török közvélemény a palesztin kérdést fogja előnyben részesíteni, ha választania kell az Izraellel folyamatban lévő normalizáció és a palesztin kérdés között. Ez az egyik legfontosabb dinamika, amelyet Erdoğan elnöknek figyelembe kell vennie.
Mindezeket a dinamikákat figyelembe véve Türkiye az egyik legaktívabb szerepet játszó ország a régióban a válság elmélyülésének megakadályozására és a tűzszünet biztosítására nézve. A válság elmélyülése valószínűleg egyelőre véget vet a Türkiye és Izrael közötti normalizációnak. Ennél is fontosabb, hogy az október 7-i izraeli támadások és azok következményei befolyásolhatják a szélesebb körű normalizációs folyamatot a török külpolitikában. Ennek jövője attól függ, hogy a Nyugat mennyire áll Izrael mögött, és mennyire hagyja figyelmen kívül Izrael az ember alkotta háborús bűnök és konfliktusok szabályait.
Még több hír
Május 19., az Atatürk Emléknap és az Ifjúság és Sport Ünnepe fontossága és története
Röviden összefoglaltuk önöknek május 19. fontosságát és történetét.