Heti kommentárunk 57/ Az utolsó lépés Hegyi-Karabahban

Miközben az azerbajdzsáni katonák lépésről lépésre nyomulnak előre a Hegyi-Karabah régióban, úgy tűnik, hogy az utolsó lépés is történt meg az örmény megszállás alóli felszabadulásra. A Szovjetunió összeomlása után, majdnem 30 évvel azután, hogy Örményország a karabahi örmény lakosságon keresztül elfoglalta a régiót, 2020 szeptemberében kitört a második karabahi háború, és ezúttal az örmények vereséget szenvedtek. Az azerbajdzsáni hadsereg terrorellenes műveletet indított, ezzel lezárta a 2020-ban megkezdett folyamatot.

Karabah története közvetlenül a Szovjetunió felbomlása után kezdődött. A háború végén, amelyet Örményország 1988 februárja és 1994 májusa között indított azt állítva, hogy védi a Karabahi örményeket, elfoglalták a régiót, és követelték továbbá egy független állam létrehozását. Akkoriban döntő volt, hogy Oroszország tekinytélyét latba vetve támogatta az örményeket. Bár azerbajdzsániakat mészároltak le a háború során, a nemzetközi közösség szótlanul nézte az eseményeket. Nyilvánvalóan az örmény lobbi fontos szerepet játszott a kialakult helyzetben. A regionális hatalmi egyensúly átalakulása során Azerbajdzsán végül 2020 szeptemberében lépést tett a megszállt területe felszabadítására. 

2020. szeptember 27-én tört ki a második hegyi-karabahi háború, és Azerbajdzsán  győzelmével zárult. Abban biztosan jelentős szerepe volt Azerbajdzsán stratégiai partnerének és legfőbb szövetségesének, Türkiyének, mint a felemelkedő katonai hatalom. A török hadsereg és az azerbajdzsáni hadsereg közötti tapasztalatcsere, valamint a török védelmi ipar bővülő lehetőségeinek teljes körű kihasználása Azerbajdzsán számára szintén felgyorsította az eredményt.  A szeptember 27-én kezdődött összecsapások körülbelül 44 napig tartottak, az örmény erők rövid idő alatt vereséget szenvedtek. Eközben nyilvánvalóvá vált, hogy az azerbajdzsáni hadsereg felszerelése, és új török katonai doktrína, amely a harci drónok bevetésére épül, fölényt biztosított a harctéren. Örmények elfogadták az Oroszország által közvetített megállapodást. Az örményországi hatalmi harc, Pasinján Oroszországgal kapcsolatos problémái szintén gyengítette az ország katonai erejét. Végül, miközben az azerbajdzsáni hadsereg felszabadított számos régiót, köztük a hegyi-karabahi Susát, az Örményország és Karabah közötti összeköttetést garantáló Lacsin-folyosót is ellenőrzése alá vonta. Mivel azonban az örmények nem teljesítették a békemegállapodásban foglaltakat, a térségben folytatott fegyveres tevékenységük, a terrorcselekmények és a megállapodás részét képező Zangezur folyosó megnyitásának elmaradása miatt az azerbajdzsáni hadsereg nagyszabású katonai műveletet indított a régióban, a mindössze 24 órán át tartó művelet végén örmények vereséget szenvedtek és rájöttek, hogy Pasinján támogatásának hiánya miatt nem tudják folytatni az ellenállást, és meg kellett adniuk magukat. Most az azerbajdzsáni hadsereg megszerezte a teljes ellenőrzést Karabah felett, míg örmények elhagyják a régiót. Azerbajdzsán így felszabadította a több mint 30 éve megszállás alatt álló területét.

A Pasinján vezette Örményországnak 2 lehetősége van. Vagy problémáit Türkiyével és Azerbajdzsánnal tárgyalóasztal mellett fogja megoldani, gazdaságilag és politikailag csatlakozik a régió országaihoz, és részesül a jólétből, vagy folytatja a konfliktust, és okozza az országa vesztét. Meggyengült és sarokba szorított Örményország nagyobb valószínűséggel az első lehetőséget választja. Egyelőre nem mondhatjuk, hogy a hatalmi egyensúly és verseny lehetővé tenné ezt a politikát.