ANATÓLIAI ELSŐK 22

Gondolkodtak már az időről és a térről? Önök szerint mennyire lehet az egyiket a másik nélkül leírni? Bár úgy tűnik, hogy két különböző fogalomról van szó, napjainkban a tér és az idő kiegészítik egymást, sőt úgy tekintenek ezekre a fogalmakra, mint amelyek összeforrnak egymással. Az űrrel és az idővel kapcsolatos kutatásairól ismert matematikus, Minkowski azt mondja, hogy „ha a teret és az időt külön-külön vizsgálják, arra vannak ítélve, hogy árnyékként eltűnjenek”. A szintén ezzel a témával foglalkozó történész és építész, Giedion szerint az idő a tér negyedik dimenziója.

A történelemtudomány is e két fogalom mentén haladva vizsgálja az eseményeket és a jelenségeket. Az időtől függetlenül beszélni egy helyen történt eseményről, vagy pont ellenkezőleg, a helytől függetlenül beszélni egy időszakról, nincs összhangban a tudományossággal. Napjaink földrajztudománya is alapvetőnek tartja ezt a két fogalmat. A „hely” az a terület, ahol az emberek léteznek és élnek, és a hellyel foglalkozik az egész földrajz.

A geográfia szó az ógörög nyelvből származik, a „világ” és a „rajzolni” vagy „ábrázolni” szavak összetételéből ered. Először a filozófus Eratoszthenész használta ezt a szót. Eratoszthenész nagyon jól megközelítőleg kiszámította a Föld kerületét és a nap földtől való távolságát, szélességen és hosszúságon alapuló koordináta-rendszert fejlesztett ki, és a matematikai és földrajzi munkáit a “Geographika” című könyvében foglalta össze. A később önálló tudományággá váló „geográfia” erről a könyvről kapta a nevét. Bár Eratoszthenészre tekintenek a földrajz alapítójaként, de már jóval előtte is voltak olyanok, akik ezen a területen végeztek kutatásokat. Egyes filozófusok a klíma és a növénytakaró közötti kapcsolatot vizsgálták, egyesek a tengereket, tavakat, folyóvizeket, áradásokat és az eróziót, egyesek pedig a légköri jelenségeket, ár-apályt, vulkánokat tanulmányozták... Lényegében mind azon dolgoztak, hogy megértsék a világot, amelyben élnek, és racionális alapra helyezzék azt. Hérodotosz, Thalész, Arisztotelész, Sztrabón, Ptolemaiosz a földrajztudomány úttörői voltak. A történelem atyjaként ismert Hérodotosz bejárta a Földközi-tenger környékét, Anatóliát, Makedóniától Egyiptomig, sőt Indiáig terjedő nehéz földrajzi térséget. A matematikai tételeiről jobban ismert Thalész kutatásokat végzett a föld alakjával kapcsolatban is, amivel hozzájárult a földrajztudományhoz. Arisztotelész szerint először a „hely” van, és a földrajz lényegét az képezi, hogy választ adjon a „hol” kérdésére. Azonban az „ókor” és a „földrajz” szavak hallatán két személy neve jut először az emberek eszébe: Sztrabón és Ptolemaiosz.

Mai műsorunkban Sztrabónról fogunk beszélni önöknek. Miért Sztrabón? Mert amasyai Sztrabón Anatólia első, és az ókor leghíresebb földrajztudósa volt.

Sztabón az Anatólia északi részén található Amasyában, akkor nevén Amesziában született. A Római Birodalom akkoriban kezdett el Anatóliában terjeszkedni, és az az időszak közvetlenül megelőzte a kereszténység terjedését. Az utazás és tanulás iránti érdeklődését a családja által kínált lehetőségekkel egyesítette, az ókor legjelentősebb tudományos központjainak számító Rómában és Egyiptomban részesült jó oktatásban. Beutazta a Római Birodalom jelentős részét. Az általa bejárt helyekkel kapcsolatban írt 17 kötetes “Geographika”, azaz “Földrajz” című alkotását ma monumentális műként értékelik. Ez a mű nem csupán egy földrajzkönyv, mert Sztrabón a vidékeket az ott élő emberekkel együtt mutatta be. A “Geographika” egy szociológiai és filozófiai dimenzióval rendelkező enciklopédikus mű, amelyben helyet kaptak a történelmi események, vándorlások, népek, nemzetek letelepedése, az államok közötti kapcsolatok is.

Sztrabón a Földet helyezi a világegyetem középpontjába. A szárazföldeket egy óceánnal övezett szigetként írja le. Azt mondja, hogy a földgolyó legészakibb része hideg, a legdélibb része forró, ezért alkalmatlan a letelepedésre. A földet a klímák szerint övekre osztotta fel. Figyelmet szentelt annak, hogy a topográfia, azaz a felszíni formák miként befolyásolták a letelepedést. Azt képviselte, hogy a földrajzi ismeret fontos elem, amely hasznos lesz az államok számára.

Könyvében beszél a víz erodáló erejéről, a szél képződéséről, és arról is, hogy egyes felszíni formák miként jöttek létre. Azt mondja, hogy csak egy óceán létezik, és ha folyamatosan nyugat felé haladnak, akkor el lehet jutni Indiába.

Sztrabón nem elégszik meg a régiók bemutatásával, szót ejt az ember és a környezet közötti interakció fontosságáról is, kitér az ok-okozati összefüggésekre és a saját következtetéseire is. Ezért tartják Sztrabónt az első földrajztudósnak. Ő volt az első, aki a földrajzt tudománynak nevezte, és ezekkel a szavakkal fejezte ki:

„A földrajz tudománya, amelyet kutatni szándékozom, szerintem legalább annyira egy filozófus érdeklődési körébe tartozik, mint az összes többi tudomány, és a nézeteim helyessége számos okból nyilvánvaló.”

A világ első földrajztudósának tartott Sztrabón hazája Amasya volt… Sztabón azt mondja, hogy a város Amisziszról, az amazonok királynőjéről kapta a nevét. Amasya egy meredek sziklák közé rejtett város, amelyet Törökország második legnagyobb folyója, a Yeşilırmak szel ketté... Jól védhető pozíciója miatt évszázadok óta lakott hely. Az ókorban jelentős kereskedelmi központ volt, ahol fontos útvonalak találkoztak. A város történelme a hettitákig nyúlik vissza. A város a frígek, lüdök, perzsák, a Pontuszi Királyság, a Római Birodalom, a szeldzsukok és az oszmánok uralma alatt is állt.

Sztrabón születése előtt a város a Pontuszi Királyság fővárosa volt. A Harşena hegy déli lejtőin monumentális sírokat faragtak a pontuszi királyok számára. A pontuszi királysírok, amelyek ma a hazai és a külföldi turisták érdeklődésének középpontjában állnak, nagyon impozáns látványt nyújtanak. A barlangokat összekötő alagutak pedig szinte teljesen más időbe viszik el az embert.

A világ sziklasír-hagyományának kiemelkedő példái közé tartozó pontuszi királyi sziklasírok a Harşena heggyel együtt ma szerepelnek az UNESCO ideiglenes világörökségi listáján is. A város központjában a Yeşilırmak partján található „Şehzadeler Gezi Yolu”-n áll Sztrabón szobra, és mögötte találhatóak a pontuszi királyi sziklasírok…

Amasyai Sztrabón az egyik első név, amely az ember eszébe jut a világon, amikor a földrajz szó említésre kerül. Az utazás és a látottak rögzítése iránti szenvedélye, valamint a tudomány iránti érdeklődése olyan ajtókat nyit meg előttünk, amikre nem is számítottunk. Ő írta az első átfogó ókori művet, a Geographikát, amely összefoglalta az akkoriban ismert világ földrajzi ismereteit. Ezt a művet az ókorban nem nagyon olvasták, a bizánci korban fedezték fel újra, majd később számos nyelvre lefordították. 17 kötetes művében, amelyben Ázsiát, Európát és Afrikát írja le, Anatólia számára három kötetet szentel. Anatólia történelmével és földrajzával kapcsolatban az első helyen áll az ókori hivatkozási források között.