ANATÓLIAI ELSŐK 16

Európában és Amerikában az ipari forradalom előtt a nők többsége otthon és a mezőgazdasági szektorban dolgozott. A nők az ipari forradalom után, azaz a 18. században kezdtek el csatlakozni a munkaerőpiachoz. Ekkoriban az intenzív munkaigényű munkakörökben feleakkora fizetésért dolgoztak, mint a férfiak, és csak a 19. században vált lehetővé, hogy szerveződni kezdjenek. Anatóliában viszont a nők már a 13. században elkezdtek szervezett keretek között dolgozni! Amikor elkezdődött ez a műsorunk, megemlítettük, hogy itt gyakran olyan dolgokról fogunk beszélni, amelyek nem csak Anatóliában, hanem az egész világon elsőként jelentek meg itt. Íme, ma is egy ilyen dologról fogunk szót ejteni. Egy meglehetősen ismeretlen témáról, a világ első női szervezetéről fogunk mesélni.

Ennek a 13. századi Anatóliában alapított női szervezetnek az volt a neve, hogy Bâcıyan-ı Rum, azaz Anatóliai Nővérek… A bacı szó az jelenti, hogy lánytestvér, és Anatóliában még napjainkban is gyakran használják ezt a kifejezést. Akkoriban viszont Anatóliát még „Rum”-nak nevezték. Külföldi kutatók számára képtelenségnek tűnik annak a lehetősége, hogy a 13. századi Anatóliában egy ilyen női szervezetet hozhattak létre. Elképzelhetetlennek tartják egy ilyen női egyesület létezését, amely azzal foglalkozzon, hogy a vállalkozó, termelő nőket, valamint a szintén általuk alapított vásárcsarnokokban, piacokon az ezeket a termékeket eladó és ott dolgozó nőket támogassa. Ugyanis a középkori Európában a nőknek csak az volt a feladata, hogy a családjukkal és a gyermekeikkel foglalkozzanak. Azokat, akik nem alkalmazkodtak ezekhez az elvárásokhoz, többségében boszorkánysággal vádolták és szörnyű büntetéseket kaptak. A nyugati kutatók számára lehetetlennek tűnik, hogy az anatóliai nők részt vegyenek a termelésben és a gazdaságban, és olyan öntudatosak legyenek, hogy egy civil szervezetet is létrehozzanak. Ezért még a témával kapcsolatos írásbeli forrásokat sem veszik figyelembe, legfeljebb azt gondolják, hogy egy elírási hibáról lehet szó, és kétségbe vonják a szervezet létezését. Holott az oszmán történelem egyik legfontosabb forrásának szerzője, a történész Âşık Paşazade tesz említést az Anatóliai Nővérekről. Ez nem csupán egy kereskedelmi szervezet volt, hanem szociális, kulturális és szakmai dimenziója is volt.

Bár nem rendelkezünk túl sok információval az Anatóliai Nővérekről, a kutatók szerint nem szabad őket külön kezelni az „Ahi” szervezettől. Az ahi szervezet az anatóliai szeldzsukok korában létrejött kisiparos szolidaritási szervezet, céh volt. Sok szabálya volt az ahiknak: nem csak jó kisiparosnak kellett lenniük, hanem jó embernek is, a kereskedelemre vonatkozó előírások mellett a hétköznapi élethez kapcsolódó szabályokat is meghatározták. Szerénység, nagylelkűség, őszinteség, odaadás a jó emberi tulajdonságokhoz tartozott, a munka, termelés iránti tisztelet és a szolidaritás pedig a jó kisiparos tulajdonságai voltak. És az ahi szervezetben, a szociális és gazdasági életben a nőknek is fontos szerepük volt. Az ahi szervezet alapítója Ahi Evran volt, az Anatóliai Nővéreké pedig Ahi Evran felesége, Fatma nővér volt… Ahi Evran bevonta a szervezetbe a letelepedett életmódra áttérő türkméneket is, ezzel biztosította, hogy kézművességet tanuljanak, Fatma Nővér pedig ugyanígy rávette a türkmén asszonyokat, hogy ők is szerezzenek szakmát.

Az anatóliai nők a Kayseriben található tímárok és rézművesek vásárcsarnokában gyűltek össze, hogy felbecsültessék a lenyírt gyapjút. Miután az ahikkal együtt tanultak, később elkezdtek különböző termelési szektorokban megjelenni. A nők műhelyei meghatározott vásárcsarnokokban csoportosultak. Többnyire szőnyeg- és textilszövéssel, fonással, hímzéssel, nemez, selyem és pamutfonal készítésével foglalkoztak. A kézművesség mellett néha ruhakészítéssel is foglalkoztak. Az Anatóliai Nővérek házas és hajadon nőket is maguk közé fogadtak, minden nő számára szakmai, erkölcsi és vallási oktatást biztosítottak.

Az Anatóliai Nővérek szervezetét azért hozták létre, hogy a nők együtt tudjanak termelni, biztosítani tudják a saját megélhetésüket, és sok párhuzamosságot mutattak az ahik szervezetével, hasonló alapelvekkel rendelkeztek. Olyan szabályaik voltak, mint a diszkrimináció nélküli emberszeretet, tolerancia, a jóság terjesztése, a szegények és árvák segítése. Szinte iskolai feladatokat látott el az erkölcsi értékek és a társadalmi szabályok terjesztése érdekében. A világ ezen első női szervezete védelmébe vette a fiatal árva lányokat, felelősséget vállalt a taníttatásukért, gondoskodott az egyedülálló nőkről, segítséget nyújtott a nélkülöző asszonyoknak. A nők közötti egység és segítőkészség megerősítése volt a szervezet alapfilozófiája.

Minden dolog, amit az ahi szervezetben és az Anatóliai Nővérek szervezetében tanítottak, összhangban volt a hétköznapi élettel. Női-férfi megkülönböztetés nélkül képzést kaptak a szakmai fejlődés érdekében, vallási és erkölcsi ismereteket szereztek, valamint háború esetén a harcban való részvételre is felkészítették őket. Az Anatóliai Szeldzsuk Birodalom elleni mongol támadás idején Kayseriben, Kırşehirben és Konyában az ahi szervezettel együtt, a férfiakkal közösen az Anatóliai Nővérek is részt vettek az ellenállásban és a honvédelemben.

Egyes kutatók a harcos amazonokhoz hasonlították ezeket a bátor nőket, akik Anatóliában a férfiakkal azonos feltételek között dolgoztak és szükség esetén harcoltak is, sőt egyesek az eredetüket is az amazonokig vezetik vissza. De hogyan lehet kapcsolat az Anatóliai Nővérek és az amazonok között? Az amazonok nem a dél-amerikai Amazonasz őserdeiben éltek? Vagy nem csak egy legendás történet szereplői voltak? Valóban léteztek-e azok az amazonoknak nevezett nők?

Egyes írott források szerint Anatóliában, a Samsun tartományban található Terme körzetben éltek. Hérodotosz szkítáknak nevezi őket, és a geográfus Sztrabó is említi az amazonokat a műveiben. Homérosz úgy beszél róluk mint akik „egyenlőek a férfiakkal”, és azt írja róluk, hogy részt vettek a trójai háborúban. Platón híres művében, az „Államban” azt írja, hogy a Fekete-tenger környékén számtalan olyan nő él, akik a férfiakhoz hasonlóan lovagolnak, íjakat és más fegyvereket használnak. Azonban mivel többnyire mitologikus történetekben bukkannak fel, ezért kétséggel fogadták ezeket, hosszú éveken át bizonytalan volt, hogy valóban léteztek-e, vagy csak a képzelet szüleményei voltak. A Krisztus előtt kétezer évvel ezelőtt élő matriarchális amazonokat a szkítákkal, hettitákkal és a görögökkel is összekapcsolták. Napjainkban viszont a régészek bizonyítékokkal is szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a harcos amazonok valóban léteztek! Ezek közül Dr. J.D. Kimball amerikai régész 1994-es kutatásai a leginkább figyelemre méltóak… Ugyanis Dr. Kimball egy kazahsztáni ásatás leletei alapján igazolta ezt a legendát. Egy kurgánban, azaz egy sírhalomban sok 30-40 év közötti női csontvázat találtak. Nem a kurgánban talált női csontvázak lelkesítették fel a régészt, hanem az, hogy e nők mellett nyilakat és 90 centiméternél is hosszabb kardokat találtak, és egyeseket olyan pozícióban temették el, mintha lovagoltak volna. Dr. Kimball eszébe jutottak a harcos amazonok legendái és elkezdte kutatni, hogy volt a valami kapcsolatuk a területen élő nomád kazah törökökkel. A kurgánban talált női csontvázakból mintákat vettek, és összevetették azokat a helyi nőkével; 99,9 százalékban megegyezett a DNS-ük! A régészeti ásatás során talált leleteket a „Harcos nők, az amazonok” című könyvében foglalta össze az amerikai régész… 2019-ben az Orosz Régészeti Intézet kutatói Oroszország nyugati részén szkíta női harcosokhoz tartozó sírt találtak, amely egy másik bizonyítéka annak, hogy valóban léteztek az amazonok. Ezzel kiléptek a fantasztikus filmek, könyvek és a legendák köréből, és az amazonok valósággá váltak. Azt még nem sikerült bizonyítani, hogy az amazonok Samsun Terme körzetében éltek volna, de Termében minden nyáron női lovas és íjász fesztivált tartanak az emlékükre.

Az anatóliai szeldzsukok korában alapított Anatóliai Nővérek szervezete nagy jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy megmutatja, akkoriban a nők meghatározó módon vettek részt a gazdasági és szociális életben, és egyenlő pozíciót foglaltak el a férfiakkal. Ma a világ első női szervezetéről, a Bacıyan-ı Rumról, azaz az Anatóliai Nővérekről beszéltünk, amelyről sok nyugati kutató azt sem hiszi el, hogy léteztek, és amely a 13. században aktív szerepet játszott a nők szolidaritásban folytatott munkájában, a gazdasági és társadalmi életükben.