ANATÓLIAI ELSŐK 14

“Láttam a büszke Babilon falait, melyeken harci szekerek jártak, és a függőkertjeit, és a Zeusz-szobrot Alpheuszban... és a hatalmas napszobrot... és több tucat magas piramist... és Mauszólosz hatalmas sírját… De amikor Artemisz felhők fölé épített házát láttam, a többi csoda csillogása megfakult, s azt mondtam: „Íme, az Olimposzon kívül a Nap nem kelt fel más ily csodás dologra!”

Ezek a szidóni Antipatrosz szavai a világ 7 csodájának egyike, az Artemisz-szentély leírására. A szidóni Antipatrosz ókori utazásai során látottakat „A világ 7 csodájáról” című könyvében foglalta össze, leírva a látni érdemes épületeket. Bár azt mondják, hogy ezt az ötletet először Hérodotosz vetette fel, ő nem nevezte meg a 7 csodát, és nem is írt róluk. Az ókor e híres listáját a bizánci Philón is Antipatrosznak tulajdonította.

„A régi babiloniak hatalmas munkáit és Mauszólosz sírját láttam. De a felhők fölé emelkedő epheszoszi szentélyt látva árnyékba borult az összes többi” – írta Philón a szentélyről.

Ma az Artemisz-templomról beszélünk, amely nemcsak abban a korban, hanem a képeit látó mai embert is lenyűgözik.

Az antik világ 7 csodája Kheopsz piramisa, a babiloni függőkertek, a Zeusz-szobor, a rhodoszi kolosszus, a pharoszi világítótorony, a halikarnasszoszi mauzóleum és az epheszoszi Artemisz-templom. Olyan rendkívüli alkotások, amelyek az emberi képzelőerő, építészet és mérnöki tudomány nagyságát jelenítik meg. Rendkívüliek, mert mindegyik hatalmas, a határait feszegető és a korban kihívást jelentő épület. Mindegyik az égre emelkedik, nagyságuk mellett az ember hangyává törpül. Talán ez is ezeknek az égre emelkedő hatalmas épületeknek a célja, a királyok vagy istenek földi hatalmát és az ember tehetetlenségét jelenítik meg.

Az antik világ 7 csodájából napjainkig csak az egyiptomi Kheopsz-piramis maradt fenn. Milyen kár, hogy a többi nem tudott kitartani az idővel, természeti katasztrófákkal és emberi rombolással szemben! Ha ránézünk az ókori írások alapján rekonstruált makettjeikre, nemcsak lenyűgöznek méreteik, arányaik, hanem azt is mutatják, hogy az ember meg tudta tenni, amit akart. Mert az istenek vagy királyok hatalmát, halhatatlanságát jelképező lenyűgöző épületeket az ember hozta létre!

Anatólia a világ 7 csodájából kettő hazája. Az egyik a halikoarnasszoszi mauzóleum, a másik a lenyűgöző Artemisz-templom. Az izmiri Selçukban található szentély múltja igen régre nyúlik vissza. A szentéllyel kapcsolatos első leletek a késői bronzkorból származnak, vagyis itt már i. e. 1100 előtt templom volt. Epheszosz kikötőjével az ókorra nagy kereskedelmi központtá vált. Ekkor fa- és kőoszlopokból álló nagy szentélyt építettek a régi szent területre. Idővel Epheszosz az antik világ fontos kikötővárosává vált, az egyik legfontosabb találkozási ponttá Európa és Ázsia között. Miután Krőzus lükiai király – aki az első arany ás ezüst pénzérméket verette – megszerezte Epheszoszt, pénzt küldött a harcban károsodott szentély újjáépítésére. A fehér márványból, több mint száz oszloppal épült új szentély négyszer nagyobb volt, mint a korábbi! A Földközi-tenger politikai és kereskedelmi központjában épült szentélyben számos szobor volt, de a legfontosabb az aranyből és elefántcsontból készült Artemisz-szobor. Az epheszoszi Artemisz talán a leginkább tisztelt istennő volt, mert az áldást, bőséget és termékenységet képviselte. Az istennő alakja lenyűgöző: fején hosszú, feltűnő korona, szarvas, oroszlán és méhek képével díszített szoknyát visel, testét tojásszerű kiemelkedések borítják, és karjait előre nyújtja a női alak szobra. Anatólia főistennőjére, Kibelére fizikailag ugyan nem hasonlít, de szimbolikáját tekintve igen. Ezért ennyire fontos epheszoszi Artemisz, s ezért építették újra mindig az Artemisz-szentélyt, akárhányszor lerombolták.

Az ókori utazó és földrajztudós, a lükiai Pauszaniasz így ír Artemisz fontosságáról:

„Minden város az epheszoszi Artemiszt imádja, s az emberek minden istennél fontosabbnak tartják. Véleményem szerint ennek oka a hagyományosan neki áldozó amazonok dicső híre, emellett ez a templom rendkívül ősi. Emellett a hozzájáruló három ok az, hogy az Artemisz-templom minden más emberi építményt felülmúl méretében, Epheszosz város fontossága, s az ott regnáló istennő dicső híre.”

Az évek során az Artemisz-templom vallási és kereskedelmi központtá vált, minden földről érkeztek a látogatók, áldozatokat mutattak be, kereskedtek. Egy napon egy őrült, aki tudatában volt annak, hogy a halhatatlanságot, a századokra, sőt évezredekre nyúló hírnevet ilyen cselekedettel szerezheti meg, felgyújtotta a szentélyt! Az epheszosziak nagyon feldühödtek, a legsúlyosabb halálbüntetéssel sújtották azt az őrültet, sőt, kijelentették, hogy a halál lesz a sorsa annak is, aki megemlékezik róla. A történelembe Néróhoz hasonlóan bevonult Hérosztratosz nevéből a mindenáron hírnévre vágyó emberek kétes hírnevét századok múltán is „hérosztratikus dicsőségnek” nevezik…

A tűzben az Artemisz-szentély nem szenvedett súlyos kárt, az epheszosziak mégis nagyon elszomorodtak, mert az esett miatt sérült az istennőbe vetett bizalom. Hogyan lehetséges, hogy az istennő, akire életüket, vagyonukat bízták, a saját szentélyét nem tudta megvédeni a tűztől? Hosszú ideig tartó bizonytalanság után találták meg erre a választ. Azon az éjszakán Artemisz istennő elhagyta a szentélyt, hogy egy isten Nagy Sándor születésének tanúja legyen, ezért nem tudta megelőzni a tüzet. Azonnal elkezdték újjáépíteni a szentélyt, ezúttal a régi méret másfélszeresére. A történelem során hétszer újjáépített Artemisz-szentély ismét újjászületett romjaiból!

Néhány évszázad múlva új vallás, a kereszténység kezdett terjedni a világban. Epheszoszban először kétkedve fogadták, de az Artemisz-hit nem sokáig tudott ellenállni, és a IV. században elfogadták a kereszténységet. A régi isteneknek és istennőknek nem maradt hely, az Artemisz-szentélyt teljesen lerombolták… A folyó sodorta hordalék feltöltötte a kikötőt, a város messzire került a tengertől, és a múltba vesztek Epheszosz korábbi fényes napjai.

Epheszosz az antik világ egyik fontos központja, a római birodalom Asia provinciájának fővárosa volt. 200.000 fős népességével és építészeti gazdagságával Rómával versengett. A hettiták, hellének, rómaiak és törökök is letelepedtek itt, különböző civilizációk, vallások hazája volt. Az ókori világ 7 csodájának egyike, az Artemisz-szentély Pharosz és Bergama után, az ókor egyik legfontosabb könyvtára, a Celsus könyvtár és 25.000 fős színháza szerepel az UNESCO Világörökség-listáján. A keresztények szerint János itt írta evangéliumát és ezen a földön halt meg Szűz Mária… Epheszosz történelmi, vallási és építészeti szempontból is páratlan város.

Ma egyetlen márványoszlop áll ott, ahol egykor az Artemisz-szentély volt. Hiába építették újra a háborúk, rombolás vagy gyújtogatás miatt tucatszor is a letűnt korok szent helyét, a világ 7 csodája közé tartozó templomot, napjainkra mindössze egyetlen márványoszlopa maradt fenn!

Aki Epheszoszba látogat, még ha nem is láthatja az emberi alkotóerő páratlan bizonyítékát, az Artemisz-szentélyt, ha szabadon engedi képzelőerejét, tanújává válhat a koroknak, melyeknek a szentély is tanúja volt. Mert Epheszosz antik városa kész teljes fenségében bemutatni mindazt, amit megélt…