Pontosabban és hitelesebben a Gül Baba türbéről

A budai Rózsadombon található Gül Baba türbe nemcsak Magyarország egyik legjelentősebb török kori emléke, hanem az iszlám világ legészakibb zarándokhelye is, mely minden évben hazai és külföldi látogatók ezreit vonzza. Az elmúlt napokban a magyar sajtóban több cikk is megjelent a türbe és annak története kapcsán, ezek azonban nem minden esteben tartalmaztak pontos, helytálló infromációkat.

A félreértések eloszlatására született Dr. Udvarvölgyi Zsolt történész, szociológus, volt isztambuli konzul és Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnökének cikke, amit hozzájárulásukkal és engedélyükkel idézünk.

Pontosabban és hitelesebben a Gül Baba türbéről

Az utóbbi időben több sajtóorgánum is foglalkozott, különböző terjedelmű és színvonalú írásokban, a Gül Baba türbével, annak történetével ill. a Gül Baba Örökségvédő Alapítvány tevékenységével. 2021. április 7-én figyelemreméltó és érdekes írás jelent meg Jamrik Levente tollából „Európa legnagyobb mecsetje lehetne Gül Baba türbéje” címmel az index.hu-n. (https://index.hu/kultur/2021/04/07/ha-hiv-a-muezzin-europa-legnagyobb-mecsetje-lehetne-a-gul-baba-turbe/). Az informatív és alapos cikk tárgyilagosan foglalja össze a Gül Baba türbe történetét és a magyarországi iszlám közösségek és más körök mecsetépítési törekvéseit. Azonban sajnálattal olvastuk a pár helyen fellelhető tárgyi tévedéseket, pontatlanságokat, szakszerűtlenül használt fogalmakat is. A fő kifogásunk, amely miatt tollat ragadtunk, mégsem ezen apróbb hibák felsorolása, hanem egy etikai kérdés tisztázása. A cikk szerzője nyilvánvalóan utána járt a történéseknek, sokat olvasott, kutatott. Azonban úgy véljük, hogy - amennyiben szinte szóról szóra más művekből merítette, vagy legalábbis parafrazálta a cikk több részét -, illett volna a forrásokat megjelölnie. Tudjuk, hogy egy hírportál esetében ez nem mindig elvárható feltétel, de a szerző megemlíthette volna, hogy Magyarországon elsőként Lederer György jeles orientalista, a Keletkutatásban megjelent, „A magyarországi iszlám újabb kori történetéhez” c. kétrészes tanulmányában foglalkozott a kérdéssel. Annál is inkább, mert ezen művek szabadon hozzáférhetőek és megjelenésük idején, 1988-1989-ben hiánypótló, úttörő jellegűek voltak, és azóta is alapműveknek számítanak a témával foglalkozó kutatók részére. (https://korosicsomatarsasag.hu/wp-content/uploads/2017/01/Keletkutat%C3%A1s-1988.-%C5%91sz.pdf, https://korosicsomatarsasag.hu/wp-content/uploads/2017/01/Keletkutat%C3%A1s-1989.-tavasz.pdf)  

Továbbá talán szerénytelenségnek hangzik megemlíteni, hogy jelen cikk szerzői is évtizedek óta foglalkoznak a magyarországi iszlám közösségek történetével. Több könyvet, tanulmányt publikáltunk a kérdésben, Bolek Zoltán doktori disszertációja is az Osztrák-Magyar Monarchia boszniai katonáiról, valamint azok magyarországi utóéletéről szól. Írásainkat számos helyen, szabadon hozzáférhetően lehet olvasni. Mindezek alapján úgy véljük, ahogy a cikkben szereplő fotók forrását megjelölte a szerző, talán elvárható lett volna egy utalás a felhasznált irodalomra is. Az index.hu szerkesztősége azonban elzárkózott válaszcikkünk közlésétől. Ezért úgy döntöttünk, hogy más fórumon jelentetjük meg írásunkat. A továbbiakban kitérünk a már említett, cikkben szereplő apróbb pontatlanságokra:    

1.      1931 augusztusában alakult meg a „Gül Babáról elnevezett Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösség”, melyet ugyan informálisan elismertek az illetékes hatóságok, de hivatalosan azt sohasem jegyezték be. Érdekességképpen megemlíthető, hogy erre a szervezetre való hivatkozással jegyezte be jóval később az Állami Egyházügyi Hivatal, Miklós Imre államtitkár aláírásával a Magyar Iszlám Közösséget 1988. augusztus 15-én.

2.      Durics Hilmi Huszein soha nem volt „királyi tábori lelkész”, hivatalosan az első világháborúban a Császári és Királyi haderő „tábori imámja” („K. und K. Militär-Imam”), valamint a bosznia-hercegovinai bécsi hadapródiskola iszlám vallási oktatója is volt. A Nagy Háború végén pedig a Cs. és Kir. bosznia-hercegovinai muszlim katonák muftijaként tüntették fel.

3.      Durics nem a boszniai Krupában, hanem – helyesen - Bosna Krupában született.

4.      Durics nem vett részt az isonzói csatákban, 1914-ben a szabácsi ütközetben tüdőlövést kapott, kórházban ápolták, majd visszatért a hadseregbe, ismét tábori imámként. A tüdőlövés okozta későbbi szövődményeként halt meg 1940-ben, Budapesten. Az Új Köztemető iszlám parcellájában van eltemetve, sírját a Magyar Iszlám Közösség gondozza, a temető más sírjaival egyetemben. Megjegyezzük, hogy idei évben újabb 25 évre megváltotta a Magyar Iszlám Közösség a sírhelyét, s előreláthatólag ez év őszére új bosnyák síremléket kap a nyughelye, így emlékezve a száz éve történt nyugat-magyarországi felkelésben játszott szerepére.

5.      Véleményünk szerint I. Zogu albán király (1895-1961) 1938. április 27-én, a gróf Apponyi Geraldine-nal kötött esküvője napján, 42 évesen nem volt sem öreg, sem ronda, bár - a szerzővel ellentétben – nem vállalkozhatunk egy ilyen kulcsfontosságú esztétikai kérdés eldöntésére, azaz egy középkorú albán férfi szépségének vagy csúnyaságának a megítélésére. Ezt az olvasókra bízzuk. Zogu ősei egyébként albán bégek voltak, földbirtokosok, tehát nem kecskevadászok, még ha passzióként, szabadidejükben vadászhattak is kecskékre.

6.      A Gül Baba Kultúrkomitéban szerepet vállaló Bárczy István (1866-1943) esetében fontosnak tartjuk kiegészíteni, hogy a rövid ideig ellátott igazságügyminisztersége (1919-1920) mellett a bosnyák közösség előtt sokkal többet nyomot a latban az 1906-1918 között Budapest polgármestereként, majd 1918-1919 között főpolgármestereként betöltött tevékenysége. Igazi „lobbistát”, jó kapcsolatokkal rendelkező mecénást láttak benne, ezért invitálták meg őt soraik közé.

7.      Véleményünk szerint 1931-ben Jeruzsálemben nem „pániszlamita”, hanem pániszlám vagy pániszlamista kongresszust tartottak. A „pániszlamita” kifejezést nem tudjuk értelmezni.

8.      Hasonlóképpen fontos leszögezni, hogy Dr. Germanus Gyula (1884-1979) egyetemi tanár sohasem volt „iszlamista”, hanem muszlim hitre áttért arabista, orientalista, író, utazó, irodalomtörténész. Az iszlám hitű emberek a muszlimok, ebbe a közösségben tartozott, 1930-as, Delhiben történt áttérésétól fogva, élete végéig Germanus is. Talán az okozta a szerző fogalomzavarát, hogy az iszlámmal tudományosan foglalkozó szakembereket, kutatókat szokás „iszlamológusnak” is nevezni, de semmiképpen sem „iszlamistának”. Germanus egyébként hűen támogatta, a cikkben is említett Gül Baba Kultúrkomité aktív tagjaként a bosnyák közösséget. 1934-ben első magyarként teljesítette a mekkai zarándoklatot, innentől kezdve a „Haddzsi” nevet is büszkén viselte.

9.      Érdekességképpen megjegyezzük, hogy Reszulovics Mehmed (1902-1983) bosnyák első világháborús veterán, katonatiszti sportoktató (Ludovika Akadémia), vívómester, kiváló sportember, az ország egyik legjobb balkezes tőrvívója volt.

10.  Álláspontunk szerint más okok és nem „a Kádár-korszak Izrael-ellenessége és a Kreml által erőltetett arabbarátság miatt” kapott újabb lendületet a budapesti Iszlám Központ felépítésének terve 1983-ban. A Szovjetunió és szövetségesei éppen az iszlámmal is szembeforduló, „testvéri”, szocialista országokat és pártokat segítették. Ebben az időszakban hazánk a csőd szélére került és a kormányzat minden lehetőséget megragadott a külföldi, tőkeerős befektetők toborzására, ill. a hitelfelvételekre. Felértékelődött az Öböl-térsége, és azon belül is a Szaúd-Arábia irányában történő nyitás. Ennek keretében, az iszlám alapján álló rendszerek és a vallásos vezetők megnyerésének céljából kezdődhettek óvatos, puhatolózó tárgyalások az Iszlám Világliga és a magyar kormányzat között.