ANATÓLIAI ELSŐK 7

Ma a bankokban számos ügyet intézhetünk, és fontos szerepet töltenek be életünkben. De a bankokat nemcsak ma, hanem létrejöttük óta mindig is sűrűn használták. A történelemben a bank intézménye a sumérokig és babiloniakig nyúlik vissza. Akkoriban a bankok a szakértők szerint a földműveseknek nyújtottak hitelt vetőmag és eszközök vásárlására. Hammurabi babiloni király híres törvényei is kitérnek a kölcsön visszafizetésének módjára.

Akkoriban, mivel pénz nem volt, az adósság és a kifizetés is különböző vagyontárgyakban történt. Egészen addig, amíg a nyugat-anatóliai lüdiai királyság el nem kezdte használni a történelem első fémpénzét. Ez nagyot lendített a kereskedelem fejlődésén és a gazdaságon. Az első fémpénz nyomása után itt alapították a világ talán első bankját, a lüdiai királyság fővárosában, Szardeiszban, mert a pénz feltalálása után az értékes érmék tárolása és védelme gyorsan súlyos problémává vált. A legbiztonságosabb tárolási mód volt a föld alá temetni. A kincsvadászok kíváncsiságát felkeltő módszer néha fontos régészeti felfedezéseket tett lehetővé, néha súlyos pusztítás okává vált. Emellett egy másik módszer volt a pénzt szentélyekbe rejteni. Ezek a szentélyek voltak az ókor legbiztonságosabb helyei, mert az istenek védelme alatt álltak. A szentélyek papjainak fizetett összegért cserébe az emberek biztonságban érezhették pénzüket.

Az első meghatározható korú pénzérméket az epheszoszi Artemisz-szentélyben találták, de a szardeiszi szentély vált híressé a történelem első bankjaként. A szentélyt a falán található vésett írás teszi egyedülállóvá – amely azt írja, hogy itt végezték az első banki műveleteket. Mikor, kinek mennyi kölcsönt adtak, ezért cserébe milyen vagyontárgyakat foglaltak el, milyen büntetés jár, ha nem fizetik vissza a kölcsönt. A szardeiszi Artemisz-szentélyt 800 évig használták, de soha nem fejezték be. A befejezetlen részei tájékoztatnak arról, hogy hogy hogyan tervezték a szentélyt. A szentély a világ nagy ión szentélyei közül a negyedik. Hibátlan tervezése jól példázza az ókori építész, mérnök és tervező szakemberek szakértelmét.

Az ókori Szardeisz város nemcsak az első pénzérméről és bankról híres. E gazdag civilizáció fővárosát geotermikus energia fűtötte! Emellett az első város, ahol csatornázási rendszer segítségével vezették el a szennyvizet és szárítottak ki folyómedreket. Emellett a matematikai tételéről és filozófiájáról híres Thalész, a hét görög bölcs egyikének szülőhelye.

A földrengés-övezetben fekvő lüdiai királyság fővárosát sok földrengés sújtotta. A római korban történt nagy földrengések után kezdték el vélhetőleg a geotermikus energiát használni a fűtésre. Mert az ásatásokon egyes üzletekben és házakban kis medencékre, a falában felfelé tartó égetett agyagcsövekre bukkantak. Ezek a vízcsövet a város másik fontos épületébe, a sportcsarnokba szállítottak termálvizet, amivel a mögötte lévő fürdő medencéjét töltötték fel. A fürdőhöz szállított termálvizet elsőként osztották el a házakba és kereskedelmi egységekbe is, és a várost az ókorban geotermikus energiával fűtötték.

Szardeisz az egyiptomi Gizához hasonló nagy temetkezési területtel bír. Törökország, de talán a világ legnagyobb temetkezési helye a Bin Tepe. A várostól északra, a Bin Tepe hegyen található halomsírok akár az ókorban, ma is nagyon messziről láthatók… A kisebb-nagyobb dombokból álló terület mintha nem is ehhez a világhoz tartozna. Ide csak a nemeseket és állami tisztségviselőket lehetett temetni, és a sírok nagysága az elhunyt fontosságával volt arányos. Ezért a legnagyobb sírt Alyattes király sírjának tartják. Lüdia első, arany és ezüst keverékéből, elektrumból álló pénzét verető, és a királyság meggazdagodásához nagyban hozzájáruló Alyattes király sírja a világ egyik legnagyobb halomsírja. A híres ókori történészt, Hérodotoszt lenyűgözte Alyattes sírja, amit így öntött szavakba:

„Lüdiában van egy megtekintésre érdemes emlékmű. Az egyiptomi és babilóniai emlékművek mellett van egy, ami felülmúl minden ismert emlékművet. Ez Kroiszosz apja, Alyattes sírja, egy hatalmas földhalom, melynek lábát hatalmas kövek szegik.”

A sírkamra a halomsír központjától távol volt, hogy a rablók hozzáférését megnehezítse. De az ásatások során kiderült, hogy a sírrablók alagutakat ástak, és kirabolták a sírkamrákat. A későbbi korokban is fosztogatták a sírokat, főként az ékszereket és díszes edényeket vitték el. A korszak gazdagságát, művészetét feltáró értékeket külföldre csempészték, gyűjtőknek adták el. A lüdiai kincstár, vagy Krőzus kincsei néven is ismert kincs bronz, ezüst, gyöngy és arany ékszerekből, valamint díszes edényekből állt. A hosszú ideig a New York-i Metropolitan Múzeumban kiállított kincsek külföldre csempészésük után 30 évvel, hosszas jogi vita után kerültek vissza származási helyükre, Törökországba.

Anatólia évezredek óta különböző kultúrák, hitek, vallások hazája… ősidőktől kezdve az „Istenek földjének” tartják. A mitológiában említett szinte minden isten hazája. A későbbi korokban kontinenseket befolyásoló egyistenhívő vallások nem ezen a földön születtek, de terjedésükben fontos szerepet játszott. Ezért a Lüdiai Királyság fővárosa, Szardeisz az első pénzérmét verő és használó, a híres Királyok Útja kiindulópontját képező városként is fontos. Ebben a városban található a zsidóság harmadik legfontosabb temploma is. A szerdeiszi zsinagóga Európa és Törökország első zsinagógája… a Szefárd Zsinagóga néven is ismert épület akkoriban Anatólia legnagyobb és egyetlen zsinagógája volt, 1000 fős befogadóképességgel. Ez a műemlék épület, melyet többször is restauráltak, sajnos nem elég széles körben ismert.

Az egyistenhívő vallások korában Szardeisz város nemcsak a zsidó vallás otthona volt, a kereszténységben is fontos szerepet játszott. Itt épült a kereszténység hét legnagyobb anatóliai templomának egyike, és a bizánci korban püspöki központtá is vált.

Szardeisz antik városról beszéltünk, ahol az első állami garanciával rendelkező pénzérmét nyomták, és az első bank működött.