ANATÓLIAI ELSŐK 4

Mikor kezdtek el őseink háborúzni? Az antropológusok és történészek még nem találtak választ az őket érdeklő kérdésre. A történelem előtti időkből erről a témáról nincs sok bizonyíték. Tudjuk, hogy a letelepedett élettel és együttéléssel a háborúzás is elkezdődött. Az ásatásokon előkerült fegyverek, a csontvázakon a sérülések nyomai azt bizonyítják, hogy az ember a neolitikumtól kezdve háborúzik. De tény, hogy akkoriban nem volt olyan magas a népesség, hogy hadseregeket alakítsanak.

A háborúk kezdetben a termékeny földek megszerzésére vagy védelmére, később az értékes források birtoklásáért, a határok kiterjesztéséért vagy az élőhely védelméért törtek ki. Az ókorban a harcot és háborút tartották minden atyjának, illetve az állam szempontjából létfontosságúnak. Egyes háborúk az emberiség felejthetetlen eseményei lettek, megváltoztatták a történelem folyását, az emberiség közös emlékeivé váltak… ma egy ilyen háborúról beszélünk: ez a kádesi csata. Nemcsak a csatáról, hanem az azt lezáró békeszerződésről is beszélünk, mert pont ez teszi a kádesi csatát felejthetetlenné... ha nem lett volna a szerződés, talán csak egy fontos csataként emlékeznénk rá.

Kádes kereskedelmi központ volt, termékeny földekkel és érclelőhelyekkel, ezért vált a terjeszkedő politikát követő államok cépontjává. Az évek során többször gazdát cserélt az egyiptomiak és hettiták között, melyek régtől fogva birtokolni akarták. A hettiták idővel megerősödtek, és uralni akarták a kereskedelmi utak fontos pontjait. Egyiptom Anatólia gazdag érclelőhelyeit akarta megszerezni. Így a háború elkerülhetetlenné vált. A kor két katonai és politikai nagyhatalma Kádesnél csapott össze. A kádesi csata volt az addigi történelem legnagyobb csatája, melyben a legtöbb harci szekeret használták. A csata végén mindkét ország bejelentette, hogy ő a győztes. Évszázadok múltán számos kutatást folytattak a stratégia, a hadseregek felépítése és nagysága, a felszerelés, a hírszerzés és más témák kapcsán, s a kádesi csatát katonai iskolákban tanították. Maga a csata is kétségkívül fontos, de még fontosabb az azt lezáró békeszerződés. Ez a történelem első írott szerződése, az első egyenlő felek közt létrejött szerződés és az első békeszerződés is… a szerződésben a két állam megegyezik, hogy azt követően nem támadják meg egymást, szabadon engedik a hadifoglyokat, és kiállnak egymás mellett bármelyikük földjére irányuló támadások ellen.

A szerződést rovásírással írták ezüstlapokra a diplomácia akkori nyelvén, akkádul. Később hettita és egyiptomi nyelvre is lefordították. Bár az eredeti szöveg elveszett, egy másolata egy egyiptomi szentély falán máig fennmaradt. Egy másik példány a hettita főváros, Hattusa területén, a mai Çorum Boğazköy kerületében 1906-ban került elő. Az UNESCO „A Világ Emlékezet Programja” listájára is felkerült egyezmény agyagtábláit ma az isztambuli Archeológiai Múzeumban állítják ki. A békén és meg nem támadások alapuló Kádesi Szerződés pontjai képezik a mai békeszerződések és modern diplomácia alapját. Ezért a táblák felnagyított változata az ENSZ New Yorki épületének bejáratánál is megtalálhatók.

A kor két katonai és politikai nagyhatalma, a hettita és egyiptomi állam közt aláírt szerződés nemcsak a történelem első írásos szerződése, hanem az első olyan szerződés is, amin egy asszony pecsétje található meg – mert a szövegen a hettita király pecsétje mellett megtalálható a hettita királynéé is. A tarsusi Gözlükule halomsírból előkerült királynői pecsétgyűrűt ma az Adana Múzeumban állítják ki. A szerződés pecsétjével ellátó Puduhepa királyné a hettita birodalom egyik legnagyobb uralkodójának felesége volt, aki a kádesi csata után levelezést indított a két birodalom között. Az agyagtáblákra rovásírással írt leveleket elolvasó szakértők szerint Puduhepa királyné rendkívül jól alkalmazta a diplomáciát, s ezzel elérte, hogy a két ellenség testvéri országgá váljon.

A hettiták Anatólia 5000 éves, ősi civilizációja. Nemcsak Anatólia, hanem az egész világ egyik legfontosabb civilizációja. Nagy befolyást gyakoroltak Európa és a Közel-Kelet mitológiájára, nyelvére, vallására, politikájára és kereskedelmére, a törvény és államszervezet terén is élen jártak. A hettiták érceket olvasztottak, kiemelkedő vasművesek és fegyverkészítők voltak, erős hadseregeket alapítottak, s így a földközi-tengeri útvonalak ellenőrzésével Anatólia vezetőivé váltak. Anatólia egyik legfontosabb civilizációja, a hettiták fontosnak tartották a nők jogait, törvényekkel alakították ki a társadalmi rendet, lenyűgöző városokat és műalkotásokat hoztak létre.

A hettiták számos területen elsők voltak. Az első szervezett államot alakították ki, nagy fordulópontokat vezettek be a törvényesség területén, ők alapították a történelem első ismert népgyűlését… a hettiták a babiloni Hammurapi „szemet szemért” elvű törvényei helyett a kárpótláson alapuló törvényeket vezették be. A 3500 évvel ezelőtt kidolgozott, kárpótláson alapuló törvényfelfogásuk a mai törvényértelmezés alapjait képezi.

A fővárosban, Hattusában létrehozták a „Panku” – mások szerint „Pankusz” – nevű népgyűlést, ezzel a demokratikus vezetés alapjait is lefektették. Bár az országot a királyi családból választott emberek vezették, a tanácsadói testületben, a pankuszban hozott döntéseket szavazásra terjesztették fel, az egyenlő joggal bíró tanácstagok szabadon kifejezhették véleményüket és felügyelték a királyt. Ennek kapcsán talán eszünkbe juthat, hogy a rendszer az Angliában a király hatalmát korlátozó Magna Cartához hasonlít, mintha a Magna Cartát 2700 évvel korábban Anatóliában hívták volna életre. Másként szólva, a Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Hollandiában, Japánban és számos más országban működő parlamenti monarchia alapjait a hettiták vetették meg.

A kulturálisan, művészetileg, katonailag és kereskedelmileg is kiemelkedő királyságok, a kor két befolyásos civilizációja, a hettiták és egyiptomiak közt kötött Kádesi Békeszerződésről, a történelem első békeszerződéséről beszéltünk mai programunkban, és a szerződést létrehozó, a világtörténelemben nagy befolyással bíró hettitákról, Anatólia ősi civilizációjáról.