ANATÓLIAI ELSŐK 3

Az 1800-as évek vége felé az embereket megdöbbentették egy spanyolországi barlangban talált rajzok. A több tízezer éves rajzok olyan tökéletesen voltak megrajzolva, őseink olyan tehetségéről beszéltek, hogy a barlang megtalálóját hamisítással gyanúsították. Amikor máshonnan is hasonló barlangrajzok kerültek elő, akkor fogadták el valódiságukat. A karbontesztek szerint a rajzok 40.000 évvel ezelőtt készültek. A rajzok mellett a barlang falán számos kéznyom is volt. Művészettörténészek szerint ezek a rajzok és kéznyomok jelentik az emberiség első lépéseit a művészet útján. Még ha mai művészetfelfogásunk más is, az akkori művészet fejlődését bemutató képek közül a legtöbb valóban tökéletes formákkal és színekkel bír. Mindez az mutatja, hogy egy olyan időszakban, amikor szavak még nem voltak, csak hang, az ember kihasználta a művészet erejét. Amit szavakban nem tudtak elmondani, azt rajzban próbálták. Talán a nem értett természeti események vagy a betegségek elleni védelemként, talán a vadállatok távoltartására, vagy varázslás céljából rajzolták ezeket a képeket a barlangok falára. Talán a környezet szépítése volt a céljuk, sosem fogjuk megtudni…

Miután az ember kijött a barlangból, nyílt területeken kezdett élni. Először agyagedényeket készített, majd elkezdte díszíteni is. Később formákat adott az agyagnak, apró szobrokat készített. Később az ember növelte befolyását, és ma sokkal több tehetséget mutató alkotásokat készít, mint évezredekkel ezelőtt. Van egy hely Anatóliában, ahol mindezt láthatjuk: Çatalhöyük. Ma a nemzetközi hírnevét a több tízezer évvel ezelőttiek folytatásának tekintett barlangrajzainak, istennő-szobrocskáinak és nem szokványos építészetének köszönhető Çatalhöyükről beszélünk műsorunkban.

Anatólia az emberiség hosszú történelmének tanúja. Ez a történet hol a régészeti leletekben, hol a műemlékekben mutatkozik meg. És van ennek a történetnek egy ismeretlen jellemzője is: a halomsírok és sírkamrák. A közönséges tekintet számára természetes dombnak tűnhet, de a belseje történelmi titkokat rejt. Az egymás romjaira épült civilizációk halomsírjai egymásra halmozódtak. Minden egyes megnyitott réteggel egy régi település tárul elénk. Ezek segítségével értjük meg az idő mélységét. A jelen összeér a tízezer éves múlttal, s egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy az idő talán nem is lineáris. Az élet lejártával behódol a természeti környezetnek, és lassan eggyé válik a földdel, s egy réteg lesz belőle. Az idők néma tanúi, a halomsírok nyomai láthatatlanná válnak… eljön a nap, amikor egy új települést alapítanak, és így folytatódik…

A sírkamrák eltérnek a halomsíroktól: síremlékek, melyeket egy királynak, hercegnek vagy társadalmi vezetőnek építettek. A síremlékek jelzésére az emberek földet halmoztak rájuk, így egyetlen korszak nyomait őrizték meg.

A neolitikumban az emberek a vadászó-gyűjtögető életmódról a letelepedett életmódra tértek át, és közösségben kezdtek élni. Ebben a korban kezdődött a földművelés és állattenyésztés. Lassan falvak, városok kezdtek kialakulni. A felfedezésével nagy érdeklődést keltő Çatalhöyük a neolitikum egyik első városa és páratlan települése. Sok rétegű halomsírjaival új tudást adott az építészetről, művészetről és temetkezésről.

Çatalhöyüknek nem voltak utcái, egymás mellé épült házaiba a tető felől lehetett bemenni, s Anatólia több ezer halomsírjából a legkiemelkedőbb. Nemcsak Anatólia, hanem a Közel-Kelet legfigyelemreméltóbb neolitikus területe, változatos építészete, népsűrűsége, műalkotásai, hagyományai fényt vetnek az emberi történelemre. Ezért szerepel az UNESCO Világörökség-listáján is.

Çatalhöyük neolitikus városa a belső-anatóliai Konya Cumra kerületében található. Korának egyik legnagyobb és legnépesebb városa, kétezer éve folyamatosan lakott. A 9.000 évvel ezelőttre datált neolitikus városban 8.000 ember élt, ami akkoriban igen nagy népességet jelentett…

Çatalhöyük keleti és nyugati halomsírokból áll. A keleti halomsírok 18 neolitikus település nyomait őrzik. Ezekben a rétegekben falfestményeket, reliefeket és szobrokat találtak. Egy család háztartásbeli életének végén, vagyis mintegy 80 év után, a házat földdel töltötték fel, újat építettek rá, így 18 rétegből álló halom alakult ki. A kalkolitikumban, vagyis a bronzkorban az emberek elhagyták a keleti halmokat, és benépesítették a nyugatiakat. Szakértők szerint ez nem migráció volt, csak helyváltoztatás. Okát nem ismerik, de valószínűsítik, hogy egy nagy járvány miatt következett be. Egyesek szerint talán elátkozottnak tartották a keleti részt, így nem volt bátorságuk visszatérni és újra benépesíteni.

Çatalhöyük házait egymáshoz nagyon közel, vagy egybe építették, ezért nem voltak utcák. A tetők töltötték be az utca funkcióját, az emberek a tetőkön jártak. Az agyagból, fából, nádból épült házak egyszintesek voltak, a bejárat a tetőn volt. A tetőn lévő nyíláson át egy hordozható létrán másztak be. A nyílást szükség esetén le lehetett zárni. Még ha különböző méretűek voltak is, minden ház egy szobából, melyben volt egy emelt platform, valamint egy tárolóból állt. A fő helyiségben főztek, az emelt platformon aludtak. A platform alatti részt ma már számunkra igencsak riasztó célra is használták: ide temették a halottaikat Çatalhöyük lakói.

A fehérre festett falú szobákat sárga, piros és fekete rajzokkal, reliefekkel díszítették. A falakra részletes vadászjeleneteket, csillagokat, madarakat, gazellát, leopárdot és geometriai mintákat festette. A rajzok ott voltak a legsűrűbben, ahová a halottakat temették. A falfestmények a halál módját is bemutatták. Az egyik ház falán egy 3 méter hosszú, 90 cm magas térkép is található. A 8200 éves térkép Çatalhöyük város felépítését ábrázolja. Azerbajdzsán ankarai Anatóliai Civilizáció Múzeumában kiállított térképet tartják a világ első várostervének.

Çatalhöyük azt is tudatja velünk, hogy 9000 évvel ezelőtt Anatóliában a férfiak és nők egyenlőek voltak. A városban a házakon kívül nincs semmilyen középület, palota, szentély vagy emlékmű. Ez arra utal, hogy Çatalhöyükben nem voltak társadalmi osztályok.

Az ásatások során rengeteg szobrocska került elő. Számos állatfigura, főként párduc és bika található köztük. De Çatalhöyük leghíresebb szobrai a bőséget és áldást képviselő istennő-szobrocskák. Szakértők szerint ezek a női szobrok egyben az idős nők tiszteletére is utalnak.

Az ásatásokon emellett szövőszékek, egyszerű agyagedények, fatálcák, ládák, kő- és csonteszközök, kosarak és ékszerek is előkerültek. A leletek szerint Çatalhöyük lakói nemcsak földműveléssel és állattenyésztéssel, hanem szövéssel és fémművességgel is magas szinten foglalkoztak.

Çatalhöyük 9000 évvel ezelőtti élete azt mutatja: az akkori emberek nem primitívek, kezdetlegesek voltak, hanem épp ellenkezőleg, elég fejlettek ahhoz, hogy elkészítsék az első házakat, az első falfestményeket és az első városi térképet. Çatalhöyük kulcsfontosságú ahhoz, hogy a korszak társadalmát és életmódját megérthessük.