VÍZKULTÚRA 26

Az utánzást elhagyva az ember felfedezni, termelni kezdett, egészen a természet uralásáig. De ha azt gondoljuk, hogy uralkodunk a természetes, a vízen, az azt jelenti, hogy elpusztítjuk? Mikor született az a gondolat, hogy az ember a természet felett áll, és a természetben minden az emberért van és őt szolgálja? Az ipari forradalom idején született ez a súlyos téveszme, amikor a munkakörülmények nehezedtek, és az egyetlen cél a nagyobb termelés és profit volt?

A népesség növekedése, az ipari forradalomtól kezdve a fokozódó vízszennyezés és klímaváltozás miatt napjainkra nőtt a víz értéke – mér „kék aranynak” nevezik. Ma vannak, akik azzal érvelnek, hogy az értékes dolgokat tisztelni kell, és a világ legfontosabb, az élethez szükséges anyaga, a víz sem lesz ingyen. Szerintük a víz értékké válik, és a tőzsdén fognak kereskedni vele, mint az olajjal. Az Ausztriában született gondolattal megvalósulni tűnnek a disztópiák! A gazdálkodók csak pénzért vehetnek vizet öntözésre vagy az állataiknak. A pénztelenekre igen nehéz idők várnak. A távoli jövőben játszódó filmek eseményeihez hasonló vízháborúk már a küszöbön állhatnak…

Nem félelmetes a gondolat, hogy csak azok használhassák a vizet, akiknek van rá pénzük, a többiek pedig ne férjenek hozzá? Akik árucikké próbálják tenni a vizet, nem számolnak a víz jogával, ami az élethez való jog! „A víz táplálja a föld szegényeit és árváit, életet ad a víz nélkül szárazon maradtaknak” – mondja Rumi, s gondolataiból kiindulva nem lehet áruba bocsájtani az élet jogát! Hiszen ha nincs víz, nincs élet sem…

A víz vajon csak egy kémiai képlet? Elég annyi, hogy két hidrogén és egy oxigénatom alkotta molekula? Ha így van, akkor miért nem termelik, sokasítjuk, és küldik a szárazság sújtotta helyekre? Mert még ha egyszerűnek tűnik is, a víz témája elég bonyolult. Aki felfogja a víz létfontosságát, az mind tudja, hogy a legértékesebb fémnél is drágább. Minden vízcsepp egy aranyrög, mondja egy üzbég közmondás. Felbecsülhetetlen érték a víz! Értéke mindent felülmúl, mert élet és élhető környezet csak vízzel létezhet.

Milyen szörnyű, hogy a világ ivóvíz-készlete drámaian csökken, globális vízválsággal nézünk szembe… ezért a víz az országok létezését, jövőjét, biztonsági érdekeit és gazdaságát befolyásoló forrássá vált. Ma a nagy tüzeket, elsősorban az ausztrál kontinensen, de máshol is, a szárazság hírnökeinek tartják.

A világ vizei, főleg a folyók az események néma tanúi… évezredek óta látják a titkokat és a nyilvánvalót is… ha beszélni tudnának, talán olyasmit mesélhetnének, amire kíváncsiak vagyunk, de mit sem tudunk róla, s megadhatnák a hiányzó válaszokat. De talán folytatnák ezeréves hallgatásukat, és megőriznék a titkokat…

A világon az élet kezdete előtt is volt víz. Ősi, elérhetetlen… s a gyenge ember sokszor tehetetlen vele szemben. Kezdetben félt a magánál erősebbnek tartott víztől. Majd elkezdett letelepedni a vízparton. Volt, hogy imádta, volt, hogy gyógyulást keresett általa. Egyes helyek a vz szempontjából szerencsésebbek voltak másoknál, gazdagok voltak tavakban, vizekben, tengerekben. Az ilyen erő birtokosai előnyben voltak másokkal szemben, mert volt vizük. De éppen az előnyök miatt a támadásoknak, háborúknak is ki voltak téve. Anatólia is ilyen terület! Anatólia, a történelem kezdetének tanúja, a történelmen nyomokat hagyó Anatólia vízzel összeforrt, egész világon nyomot hagyó civilizációiról és a vízzel való kapcsolatairól beszéltünk önöknek 26 héten át. Erre a csodás helyre hívtuk önöket időutazásra.

A mezőgazdasági öntözés kezdetével, a civilizáció kialakítását vezető sumérokkal kezdtük műsorunkat. A sumérok folyómedreket szárítottak ki, csatornákat ástak, áradásokat előztek meg. A víz fontosságát jól ismerő babiloniak kertjei, a világ hét csodájának egyikeként, szintén szerepeltek műsorunkban. A vízzel különleges kapcsolatot kialakító hettiták építették Anatólia és a világ egyetlen víztározóját, és megemlítettük szent medencéiket, a Eflatupinar emlékművet is. Kelet-Anatóliában a kort sokkal megelőző technológiával készült, máig fennmaradt vizes létesítményeket építő urartuiak sem maradhattak ki…

Beszéltünk a váratlanul felbukkanó Pollio akvaduktról és az Isztambul évszázados vízhiányból eredő problémáit megszüntető Valens akvaduktról, illetve a milétoszi Thalész, a világ első vízmérnöke, a kor fontos tisztálkodási és társasági központjai, a római és török fürdők, a városok vízszükségletét fedező csatornák és a turisták ezreit vonzó kutak sem maradhattak ki.

A fény országa, a Lükiai Szövetség fővárosa, Patara esetében beszéltünk a világ legrégibb világítótornyáról és Anatólia egyik mérnöki csodájáról, a Delikkemerről is. Említettük Pergét, Anatólia víz-fővárosát, a vele versengő, építészete és művészete szempontjából kiemelkedő Aspendos antik várost is. A természetet a vízzel egyesítő csodás Pamukkale is helyet kapott, és az emberiséget a tűznek is ellenálló pergamennel megajándékozó, vízterápiát alkalmazó Bergama királyságot is…

A török kultúra vallási és építészeti szempontból is fontos részét képező közkutak, hidak, a térség világon egyedül álló termálforrásai, az emberi történelemnél is régibb, Törökország határait átlépő Tigris és Eufrátesz folyók is szóba kerültek.

Anatóliában a kőkortól mostanáig nyomon követhetők az emberiség korszakai. Ebben a fejlődésben követtük nyomon a vizes létesítmények nyomát. Némelyik ellenállt az időnek, és máig áll, van amelyik még ma is működik, másoknak már csak romjai láthatjuk egykori nagyságát. Az Anatóliában a vízzel életet találó építmények közül néhány nagyon ritka, némelyik egyedülálló a világon! A korukat megelőző vizes létesítményekkel, építőművészetükkel megelevenedő városokkal ismertettük meg önöket. Meghallgattuk a víz fontosságát évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt hangsúlyozó civilizációk hangját. Anatóliában, ahol a történelmet írni kezdték, a múltból máig nyúló örökségről és kultúráról a víz, a víz védelme szempontjából beszéltünk önöknek. Ez a föld tudna még mesélni, a vízért, víz által írt történeteket… a múltat a jelennel együtt őrző földeknek sok szava van még a vízről! Próbáltuk bemutatni az anatóliai kultúra, bölcsesség kulturális mozaikját, a víz sokezer éves kalandjait Anatóliában. S hogy ne vesszen el, mint az, amit a vízre írnak, eljuttattuk önöknek is… köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult erőfeszítéseinkhez, és mindenkinek, aki meghallgatott minket!