VÍZKULTÚRA 20

A víz a kultúra alapját képező dolog, vagy talán víz híján az élőlények sem létezhetnek? Az ókor első bölcsének tartott Thalész szerint „mindennek lényege a víz!” A víz nemcsak az élőlények, hanem az élettelen dolgok számára is nélkülözhetetlen. A kőzet aprózódásában, a talaj kialakulásában is nagy a víz szerepe. Vagyis a természet kialakulásához és fennmaradásához elengedhetetlen.

Nem csoda, hogy az élő és élettelen dolgok számára oly fontos víz minden hitrendszerben hasonló fontossággal bír. A többistenhívő és az egyistenhívő vallásokban is fontos. A törökök az Iszlám előtt is egy istenben hittek, s a víz hitükben és mindennapi életükben is fontos szerepet játszott. Ezért a víz legendáikban is fontos szereplő. A török teremtéstörténet szerint a világ a vízből származik, az Égisten a vízen egy övvel szorította össze a sziklákat, s így kezdődött az élet. A törökök számára a folyó és patakok szentek voltak. A legenda szerint az élet a vízzel kezdődött… a törökök az Iszlám felvétele után is látták, hogy szerint könyvük, a Kegyes Korán azt írja: „Allah minden teremtményt vízből teremtett.” A régi hit, a régi szokások átfedésben voltak az újjal… Mert az Iszlámban a víz elsődleges fontosságú az istenszolgálatban és a mindennapi életben is. Emellett nagyon nagy jutalommal jár az, ha valaki viszonzást nem várva vizet biztosít az embereknek. Így születtek a török kultúrában a vízvezetékek, fürdők, ivókutak és falikutak… köztük is különösen fontosak az ivókutak.

Anatóliában a törökök által készített első ivókutak egyszerű, praktikus vízkifolyók voltak. Hasonlóak a Nyugat-Anatóliában található, antik görög ivókutakhoz. A török építészet egyik legrégebbi példája a mardini artukluiak idejéből fennmaradt épületkomplexumban található ivókút. A szeldzsukok idején ezeket az építészeti szempontból fontos ivókutakat főleg a medreszék, mecsetek és vendégfogadók udvarában és az utak menték építették. A szeldzsuk idők leglátványosabb ivókútja a Sivas Gök Medresze ivókútja. Az anatóliai szeldzsuk állam idején ugyanúgy építettek ivókutakat. Az erzurumi Çifte Minareli Medresze kútja a napjainkig fennmaradt legnagyobb ivókút.

A törökök jól ismerték a víz fontosságát az élet szempontjából, és a jutalom reményében is sok kutat építettek. Találhatunk ivókutakat a főutak mentén, és olyan helyeken is, ahol a madár se jár… vannak ivókutak a köztereken, minden negyedben, ahova az emberek nemcsak vízért járnak, hanem társasági életet is élnek. A seregek vagy utazók indulási helyén „búcsúztató kutak”, a vadonban a csak a pásztorok által ismert „csordakutak” is Anatólia sokféle kútja közé tartoznak. A sarki ivókutak, a mecsetek ivókútjai, a mosakodó kutak és az emlékkutak sem maradhatnak ki a felsorolásból. S ne feledjük a kutyákat, macskákat és különösen a madarakat, akik számára itatókat készítettek.

Az oszmán időkben az anatóliai ivókutak általában egyszerűek s dísztelenek, míg az isztambuliak díszesek és művésziek voltak. Mivel Isztambul volt a főváros, az állam ereje és pompája az ivókutakban is tükröződött. Ezek a kis vizes létesítmények a rangot tükröző, szimbolikus műalkotásokká váltak, melyek esztétikusan jelenítették meg századok márvány- és kőfaragó tudását.

Isztambul meghódítása után a város lakossága napról napra nőtt. Víztározóval rendelkező ivókutakat kezdtek építeni, melyek tetejét kupolával vagy boltívekkel zárták le. Ereszt, tetőt építettek, hogy az embereket az esőtől védjék. Idővel szaporodtak és nagyobbak lettek az Isztambul utcáit és tereit díszítő ivókutak. Széles, hivalkodó tetejükkel egy-egy kis palotára hasonlítottak. Díszes faragásaikkal és véseteikkel fontos helyet foglaltak el az oszmán vizes létesítmények között.

Az ivókutak díszítései általában növények, geometriai motívumok és kalligrafikus írás voltak. Mivel a vallás az emberábrázolást, szobrokat tiltja, az ivókutakat levelek, virágok, gyümölcsök, kagylóhéjak és sugarasan kiágazó vagy hullámos vonalak díszítették. A kőből vagy márványból készült ivókutakon vésett tábla is található, mely a kutat építtető személy nevét örökíti meg, s a kalligráfia legszebb példáit vonultatják fel. Ezeket az írásokat fentről lefelé írták, hogy ezzel is a víz folyását utánozzák.

A létfontosságú víz biztosítása mellett az isztambuli ivókutak anyagukat, díszítésüket és kidolgozásukat tekintve egy-egy műemléket is jelentenek. A látványos és műemlék értékű köztéri ivókutak egyike a Topkapı palota Bab-ı Hümayun bejárata és az Ayasofya mecset között található III. Ahmet ivókút. A palota formában épült ivókút széles tetővel és egyedi díszítéssel bír. Nem tudjuk pontosan, hogy ki építette, s a kutat kihagyás nélkül díszítik a gyümölcstál és virágváza motívumok. Tervezése, nagysága és díszítése az oszmán építészetet ért külföldi hatásokat tükröző első építménnyé teszik.

A Sultanahmet téren található a barátság jelképe, a Német ivókút, mely Isztambul egyik legszebb vizes létesítménye. A német császár által Németországban készíttetett s Isztambulban felállított ivókút szokatlan építészetével tűnik ki: kupolájának belsejét aranycsillagos mozaikok díszítik.

A törökök anatóliai letelepedésével számos, különböző ivókút jelent meg. Ezek a kis építmények tanúskodnak arról, hogy a vizes építészet milyen utat járt be a történelem során. A törökök esztétikai érzékét tükröző ivókutakat nem tekinthetjük csupán vízforrásnak, valójában mindegyik egy-egy műalkotás. Azt is bemutatják, hogy az évek során hogyan változott, fejlődött a technológia, művészet és ízlés.

Anatóliában az ivókutak olyan helyek, ahol a fiatalok találkozhattak egymással, vízvétel közben a mindennapi ügyeikről beszélhettek, a ahol az árusok is mindenképp megálltak. Akár falun, akár városon, nemcsak a vízvétel, hanem a társadalmi élet helyszínei is. Az ivókutak a népdalok témái, kicsik, de feladatukat tekintve fontosak, páratlan jelentőséggel bírnak.

Ma a török kultúra vallási és építészeti szempontból is fontos eleméről, az ivókutakról beszéltünk… ha egy nap ön is ilyen ivókutat lát, talán fáradtan és szomjasan… akkor a szomját is olthatja és kicsit megpihenhet a kútnál. És akkor ne felejtsen el jó gondolatokkal megemlékezni arról, aki a kutat építtette…