Feszültség az Egyesült Államok és Irán között

A nagy muszlim gondolkodó, Ibn Haldun az államokat az emberekhez hasonlítja. Az emberekhez hasonlóan születnek, nőnek és meghalnak. Katip Celebi oszmán gondolkodó is így vélekedik. Valóban, a múltban hatalmas civilizációk, államok tűntek el a történelem színpadáról. Ahogy mondani szokás, az egyetlen dolog, ami állandó, a változás.

Napjaink világában is hasonló folyamatok zajlanak. Úgy tűnik, gazdasági, technológiai, politikai és elvi szinten (igazságosság, emberi jogok és erkölcsi álláspont tekintetében) nincs, és már nem is fog az élre kerülni az Egyesült Államok. Ezért megjósolható, hogy fokozni fogja a globális vezetés fenntartása érdekében a jelenlegi globalizáció elleni, bezárkózó, gazdaságilag és politikailag is beavatkozó politikáját. Az effajta protekcionista politika pusztító eredménnyel bír, s a történelem is megmutatta, hogy az építő, rendet megőrző politikák szempontjából az érintett országok nem kerülnek a globális verseny élvonalába.

Láthatjuk, hogy az Egyesült Államok feszültségkeltő, gazdasági és/vagy politikai beavatkozó politikája Kína, a nyugati országok, Latin-Amerika, Törökország mellett leginkább Iránnal szemben növekszik. Az atomszerződésből való egyoldalú kilépése, az Iránra irányuló embargók, a kölcsönös kemény nyilatkozatok egyértelműen a fokozódó feszültség jelei.

Az Egyesült Államok folyamatosan figyelmezteti és fenyegeti Iránt, hogy ne gyártson atomfegyvert. Igen, nem racionális nukleáris fegyverekkel bírni, melyek, ha használják őket, mint az Egyesült Államok tette Japánban, nemcsak az embereket, hanem minden élőlényt elpusztítanak. Ezzel együtt Izrael, India, az Egyesült Államok és más országok is rendelkeznek atomfegyverrel, ami éppolyan nyugtalanító, mint Iráné. Szemet hunyni afelett, hogy a térségben különösen Izrael rendelkezik és él is a vegyi fegyverekkel, nemcsak elvtelen hozzáállás, hanem legitimizálja is Irán viselkedését.

Irán terjeszkedési politikája

Úgy tűnhet, Irán egyedül van a térségben az Egyesült Államok fenyegetésével szemben. Ennek legfontosabb oka Irán felekezeti alapú terjeszkedő politikája. Tekintve, hogy 4 ország (Irak, Jemen, Szíria, Libanon) fővárosa ellenőrzésünk alatt áll, Irán meglehetősen elidegenedett.

Irán és az imperialista országok nagyon hasonló módszerrel cselekszenek. A hozzájuk közel álló köröket elcsábítva, előtérbe tolva beavatkoznak az érintett ország politikájába.

Irán felekezeti alapú terjeszkedő politikája Izraelnél is nyugtalanítóbb helyzetet teremt a térségben. Az Öböl-országok Izrael-központú politikájának egyik oka éppen Irán felekezeti alapú terjeszkedő és beavatkozó politikája. Irán mennyit árt a térségben Izraelnek? Árt egyáltalán? Ez vitatható. De Irán politikája az egyik legfontosabb oka a muszlim országok bizonytalanságának.

Amerikai beavatkozás

Iránt számos korábban kifejtett és ki nem fejtett szempontból lehet bírálni, de ez semmiképpen nem legitimizálja az Egyesült Államok Irán-ellenes politikáját és esetleges beavatkozását. Az Egyesült Államok iráni politikája a XIX-XX. század alapfogalmának, az imperializmusnak egy eszköze. A Trump-kormány globális politikája egy kisvárosi seriff rézbőrűek elleni intézkedéseire emlékeztet.

Másrészt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok és a nyugati országok által megszállt országok egyikébe sem költözött nyugalom. A térségi beavatkozások eredményeként a sok millió halál, vér, könny, elvándorlás, nehéz és igazságtalan körülmények miatt a terrorszervezetek működéséhez sokkal megfelelőbb környezet jött létre…

Az esetleges beavatkozás eredményei

Lehetséges, hogy az Egyesült Államok a feszültséget fokozva megerősíti pozícióját, s elfogadtatja Iránnal a feltételeit. De, ahogy sokkal többször eddig, a helyzet heves összecsapássá fajulhat. Reméljük, ez soha nem fog megtörténni. De egy olyan világban, ahol egy választás elvesztését súlyosabbnak tartják, mint egy háborúét, nem gondolhatjuk, hogy úgysem lesz összecsapás.

Ha a többi országhoz hasonlóan Iránban is felborul az egyensúly, a Közel-Kelet egy Szíriává változik, és soha semmi nem lesz olyan, mint korábban. Az egyensúly s nyugalom utolsó nyomai is eltűnnek a Közel-Keleten. Ahogy az I. Világháború után, újra az imperialista országok arénájává válik. Törökországot ez a helyzet még a szíriainál is sokkal rosszabbul érintené. Egy olyan Közel-Keleten, ahol minden országot sikertelenné tettek, az Öböl-országokat pedig bábkormányok irányítják, semmi nem állhat a Nagy-Izrael terv útjába. Az Egyesült Államok iráni beavatkozásának, ahogy a szíriai válságnak is, egyetlen nyertese lehet a Közel-Keleten: nem maga az Egyesült Államok, hanem Izrael. Az iráni fenyegetés ellen az Egyesült Államokkal együttműködő Öböl-országok az iráni fenyegetés megszűnése után nem lesznek békén hagyva. Ha még megmaradnak országnak, akkor is Izrael és az Egyesült Államok szorításában.

Mit tehet Törökország?

Törökország nagyon sokszor megtapasztalta már, hogy a térségi problémákat a globális szereplők beavatkozása nem oldja meg, hanem éppen megszilárdítja a bizonytalanságot és gyűlöletet a térségben, a terrorizmus melegágyává téve azt. Emiatt és az igazságosság miatt Törökország elvhű hozzáállást tanúsít a térségi politikához. Szíriával, Irakkal, Iránnal, Egyiptommal és a hasonló országokkal szembeni hozzáállása az elvhű viselkedés példája.

Jelenlegi elvhű hozzáállása mellett Törökország a diplomácia minden eszközét is felhasználhatja, hogy a saját jövőjét is közelről érintő összecsapást megakadályozza. Az Európai Unió országaival, Kínával, Oroszországgal, az Öböl-országokkal, sőt, az Egyesült Államokkal és Iránnal folytatott tárgyalásokkal hozzájárulhat a helyzet békés megoldásához.

Törökország korábban létrehozta Brazíliával együtt az Iránnal kötött egyezmény infrastruktúráját. Az Oroszországgal folytatott tárgyalásokkal szíriaiak további millióinak menekültté válását előzte meg. Az indiai szubkontinenstől a Balkánig, Afrikától Afganisztánig Törökország a világ számos országában támogatja a globális békét. Még ha nem sok elvhű ország maradt is, az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) soros elnökeként Törökországnak mindent meg kell tennie, hogy az Irán és Egyesült Államok közötti feszültség háborúvá válását megakadályozza.