"Előttünk a végeláthatatlan tenger, mögöttünk hegyek.."

Hatodik nap -  kiadós reggeli mint mindig, többféle sajt, szalámi és sonka (persze mind marha-, birka- vagy baromfihúsból), többféle friss zöldség, gyümölcs, sózott olajbogyó, kenyér, péksütemény, szimit (a jellegzetes török perec szezámmaggal megszórva), kávé, tea, gyümölcslevek. A többit meg se néztük, mert volt még csorba (leves), omlett (rántotta) és egyéb főtt étel is.

            Indulás reggel fél kilenckor. Megállunk Gazimagusa lakatlan része, Varosha előtt. Varosha jelenleg „szellemváros”, valaha 40 000 lakosa volt, csodálatos szállodákkal, több külföldi híresség rezidenciájával, ez volt a sziget turistaparadicsoma. 40 éve minden üresen tátong. A sziget egyesítéséről jelenleg is tárgyalások folynak, ezeknek csekély eredménye a 14 határátkelő, ahol a lakosok útlevéllel átjárhatnak egyik oldalról a másikra.

          Gazimagusa lakott része fejlődik, főleg az utóbbi  években, ahogy Veronika tájékoztat bennünket.

            Itt állunk meg szőnyegvásárlásra, itt van a szőnyegek és a fonal előállításának bemutatója. Gyapjúfonalat használnak természetes festékanyagokkal színezve, valamint hernyóselymet, amit szintén a manufaktúrákban állítanak elő az eperfalevélen tenyésztett és bebábozódott selyemhernyókból. Az itt kiállított szőnyegek valószínűleg Törökországban készülnek. Egy nagyméretű gyapjúszőnyeg ára 39 000 Euró, persze alkudni itt is lehet! Ettől drágábbak a selyemfonalból készültek, dupla csomózással készítik mindkettőt, gyakorlatilag elnyűhetetlenek. Egy szőnyeg elkészítése több hónapot, sőt évet vesz igénybe, nagyságától függően. Ezek a bemutatóval egybekötött vásárlási lehetőségek nem kötelező jellegűek, de többen vásárolnak. A háttere az akciónak a turizmus támogatása a vállalkozások részéről. Úgyszintén az állam is támogatja a szállodatulajdonosokat a tavaszi és őszi hónapokban, amikor kisebb a  turistaforgalom.

            Gazimagusában megnéztük a valamikori Szent Miklós székesegyházat, jelenleg a Lala Mustafa Pasa mecsetet. Volt itt kiállítva egy Korán, a mohamedánok szent könyve, úgy vettem ki az ismertető felirat szövegéből, hogy  Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnök adományozta a mecsetnek 2006-ban, amikor itt járt. A gótikus belső teret, ahol eredetileg biztosan freskók voltak, lemeszelték, mert az iszlám nem készít emberekről képeket, kialakítottak mihráb-ot (imafülkét) Mekka irányába, ami az imádkozáshoz szükséges irányt mutatja.

            Majd az Othello citadellát jártuk be. A Lusitániaiak építették a XIV. században, később a Velenceiek átépítették, akiknek a sziget birtoklása a kereskedelem szempontjából volt fontos, mint a selyemút folytatása Európa felé.

A citadella szinte bevehetetlen volt a mély árok  miatt, ami körülvette. A nevét a velencei kormányzóról kapta. Az árokból az 1900-as évek elején leeresztették a vizet, hogy csökkentsék ezáltal a malária terjedését.

            Innen irány Salamis: ókori királyság és városállam volt Ciprus keleti partján. A város hat kilométerre, északra feküdt a mai Gazimagosától.

             A római várost egy földrengés során homok temette be, csak a XX. században ásták ki. A színház eredetileg 50 sor ülőhellyel rendelkezett, jelenleg 19 sor van, ennyit állítottak helyre.

       Tartsanak továbbra is velünk