Napirendi Elemzés 08/ Komoly kihívással néznek szembe a török - amerikai kapcsolatok

Miközben egy hónapja zajlik a Törökország és a szíriai ellenzékiek által megkezdett Olajág Hadművelet, melynek célja, hogy megtisztítsák Afrint az YPG terroristáitól, a török - amerikai kapcsolatok az USA terrorizmust támogató magatartása miatt komoly kihívással néznek szembe. Törökország úgy látja, hogy mind Szíria területi egysége, mind pedig saját nemzetbiztonsága veszélyben forog, eközben pedig az Egyesült Államok úgy tűnik, hogy inkább ragaszkodik Szíriában a PKK-val kötött piszkos szövetség fenntartásához. Bár a két NATO szövetséges közötti feszültség legutóbb a terrorizmus támogatása okán került mélypontra, de a komoly strukturális problémák visszanyúlnak a múltba. Az Arab Tavasz során elfoglalt eltérő pozíciók, az USA által támogatott egyiptomi puccs, s mindenekelőtt a július 15-i puccskísérlet mögött álló FETÖ szervezettel való kapcsolat is megrázta a török - amerikai viszonyt. 

Çavuşoğlu külügyminiszter török - amerikai kapcsolatokra vonatkozó kijelentése, miszerint: „A kapcsolataink nagyon kritikus ponton vannak. Vagy rendezni fogjuk a kapcsolatokat, vagy pedig teljesen megromlanak ezek a kapcsolatok.” – megmutatta, hogy hová jutott a Törökország és az Egyesült Államok közötti viszony. Az amerikai fél nem hajlandó megérteni Törökország komolyságát, s amikor Tillerson az ILIÁ-találkozón elmondott beszédében azt mondta: „Megértjük Törökország aggodalmait.” –, Çavuşoğlu külügyminiszter úgy reagált: „Most már szavak helyett tetteket szeretnénk látni.” – ezzel is rámutatott, hogy Törökország már elvesztette az USA-ba vetett bizalmát, s a korábban adott, de be nem tartott ígéretek teljesítését kérte. Ha az USA nem tartja be a Törökországnak adott ígéreteit, úgy előrelátható, hogy Törökország radikális döntéseket fog hozni. Ha az USA a szövetségesi viszonynak megfelelő lépéseket is tenne, és tenne is néhány lépést a Törökországgal való kapcsolatai érdekében, akkor is sok időt vesz majd igénybe a kölcsönös bizalom helyreállítása. 

Bekir Bozdağ miniszterelnök-helyettes és kormányszóvivő ezt a nyilatkozatot tette, miközben a Törökország határa mentén létesítendő terroristák elleni korridor, valamint a terroristák államkiépítési projektjének megakadályozásáról beszélt: „Az USA-nak abba kell hagynia Törökország megtévesztését a PKK/KCK/PYD/YPG terrorszervezetek ügyében; tudnia kell, hogy a nevük vagy a jelképeik megváltoztatásával a terrorszervezeteiket és a terroristáikat nem tudják elrejteni. a tényeket nem tudják megváltoztatni, s senkit sem tudnak megtéveszteni. Fenntartások nélkül el kell fogadni, hogy a PYD és a YPG terrorszervezet; véget kell vetni a terrorszervezetekkel való együttműködésnek, a terrorszervezeteknek adott kiképzésnek, felszerelésnek, fegyvereknek, lőszereknek, járműveknek és minden más támogatásnak, a terrorszervezeteknek adott fegyvereiket pedig be kell gyűjteni.” 


 Ezeknek a fejleményeknek a fényében Tillerson amerikai külügyminiszter törökországi látogatása nagy jelentőséggel bírt. Az amerikai külügyminiszter hosszú ideig tárgyalt Erdoğan köztársasági elnökkel, s török kollégájával, Çavuşoğlu miniszterrel is kétoldalú megbeszéléseket folytatott. A tárgyalások során a felek megerősítették, hogy stratégiai partnerként tekintenek egymásra, és eközben Törökország még egyszer első kézből továbbította kívánságait az USA felé. Elhatározták, hogy egy mechanizmust alakítanak ki az Észak-Szíriával, mindenekelőtt Munbidzs ügyével kapcsolatos tárgyalások folytatásának érdekében. Azonban Törökország azt is világosan leszögezte, hogy miközben folytatja az egyeztetéseket az USA-val, egyoldalúan és közvetlenül is folytatni fogja a PKK/YPG elleni műveleteket.  

Természetesen az USA és Törökország közötti problémák nem állnak meg a PKK/YPG ügyénél.

Az USA-ban nem hajlanak arra, hogy Törökországra, mint a térség meghatározó szereplőjére tekintsenek. Láthatólag Erdoğan személyére összpontosítanak, s az amerikai diskurzusban egy olyan megközelítés uralkodik, miszerint Törökország iszlámosodik és autoriterré változik. Ezt a percepciót régóta szítja a média, Törökországon belüli együttműködőkre is támaszkodva, s ezzel próbálják elfedni Törökország nemzeti érdekeit, és félrevinni a vitákat. Ugyanis miközben az USA-ban a törökországi emberi jogokról és emberi értékekről vitatkoznak, a Közel-Keleten amerikai ellenőrzés alatt álló Egyesült Arab Emirátusokban, Szaúd-Arábiában és Egyiptomban fennálló emberi jogi helyzetnek nem tulajdonítanak jelentőséget. Az USA gyanakvó hozzáállásának valódi oka az, hogy Törökország önálló és független külpolitikát folytat. 

Tulajdonképpen a július 15-i FETÖ-párti puccskísérlet folyamán az Egyesült Államok által tett azon nyilatkozat, hogy: „Értékeljük, miszerint puccs történt-e.”; majd a puccsot követően a török nép melletti kiállás helyett inkább a puccsisták helyzete miatti aggodalom, valamint az Incirliki támaszpont puccsban betöltött kulcsszerepe jelentett fordulópontot a két ország közötti kapcsolatokban. A FETÖ terrorszervezet vezetőjének USA-ban való tartózkodása, a CIA és más szervezetek FETÖ-nek nyújtott támogatása nagyon kiélezte a Törökországgal fennálló viszonyt. Annak ellenére, hogy Törökország több tucatnyi bizonyítékokat tartalmazó dossziét nyújtott át az USA-nak, a FETÖ terrorszervezet vezetőjének ki nem adása, s a vele szembeni jogi eljárás meg nem kezdése fontos adatokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az USA nem érezte magát kellemetlenül a július 15-i FETÖ-párti puccskísérlet miatt. 

Egy másik téma, amely jelentős szembenállást okozott az USA és Törökország között, az egyiptomi puccs által megdöntött Muhammed Murszi kormánya volt. Törökország Egyiptom első demokratikus úton megválasztott elnökét támogatta, az USA szerint viszont Törökország egy iszlámista kormányt támogatott. Miközben az USA örömmel fogadta Sziszi puccsát, Törökország folytatta a Murszi kormány támogatását, s ez megvilágította, hogy a Közel-Kelet ügyében komoly nézeteltérés áll fenn az USA és Törökország között. Törökország azt szeretné, hogy a közel-keleti államok kormányait a nép válassza, az Egyesült Államok viszont az ő saját érdekeit és előnyeit kiszolgáló kormányokat akar. Az USA-ban széles körben elterjedt vélemény szerint a Közel-Keleten szabad választások útján hatalomra kerülő kormányok nem lesznek Amerika-barátok, hanem fenyegetést jelentenek az amerikai érdekekre.